Csípőprotézis műtétre várva

Dr. Vajda András egyetemi adjunktus
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika

Kiadó: Golden Book Kiadó
Budapest, 2000.
64 oldal.

A csípőízület kopása (arthrosis) az ízület fájdalmával, mozgáskorlátozottsággal és sántítással állapot, melynek előfordulása olyan gyakori, hogy csaknem bizonyosan előfordul az ön családjában, ismeretségi körében is. Fontos tudni, hogy az esetek jelentős részében a pihentetés, gyógyszeres és fizioterápiás kezelés sokáig egyensúlyban tartja a beteg panaszait és tűrőképességét, azonban számos esetben előbb-utóbb csak műtéti megoldás segít. A leggyakoribb műtét, melyet e kórkép esetén végeznek, a csípőprotézis beültetés. Az újságok és a televízió is szélesítette az erről szóló ismereteket, amikor beszámoltak évekkel ezelőtt II. János Pál pápa, majd 1996, illetve 1997 végén, a 90 éven felüli Erzsébet angol anyakirálynő (a Queen Mother) kétoldali, sikeres műtétjéről.

Magyarországon az 1960-as évek közepe óta végeznek ilyen műtéteket az ortopédiai és baleseti sebészeti osztályokon. Manapság évente több ezer protézis kerül beültetésre. A gyakorló orvosok a fokozódó munkatempó mellett nem mindig találnak lehetőséget, hogy a betegekben természetesen felébredő érdeklődést minden részletre terjedően kielégítsék. Ezen tájékoztató abból a célból készült, hogy a gyakran felmerülő kérdésekre választ adjon a mindennapi ember számára.

A beteg csípőízület

A csípőízület kóros elváltozása esetén a két ízfelszínt borító sima porc felszín károsodik, felrostozódik, elvékonyodik, lecsiszolódik, és sokszor az alatta levő csontfelszínig lekopik. A gömbcsukló jellegű funkció ily módon zavart szenved, a felszínek elcsúszása egymáson egyre kevésbé sikerül, és a fájdalom fokozódik. Ez mindig együtt jár az izmok védekező feszülésének kialakulásával, így próbálja a szervezet csökkenteni a fájdalmas mozgás kiterjedését. Az állandóan feszülő izomzat a fájdalmak fő forrása. Az izületben kóros folyadék gyülem halmozódhat fel, peremein, a szalagokban csontfelrakódások jelennek meg, tovább szűkítve a mozgást. Az ízület teljesen el is merevedhet. A röntgen vizsgálat kitűnően alkalmazható arra, hogy ezt a jelenségsorozatot képszerűen megjelenítse.

Milyen előidéző tényezők játszanak szerepet az ízület korai elhasználódásában?

Vannak esetek, amikor a leggondosabb vizsgálat sem tudja megállapítani, mi okozta a csípő porckopását. Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette, hogy számos, korábban ismeretlen okú arthrosis esetén kiderítsük a kór okát. Továbbra is előfordulnak olyan esetek, melyeknél semmilyen korábbi betegség nem igazolható, és ilyenkor a biológiai elöregedés, a létrejövő degeneratív elváltozások szerepelhetnek, mint a porckopást előidéző tényezők.

Az esetek jelentős részénél korábbi, gyermek-, vagy felnőtt korban lezajlott betegség okozza a porc pusztulását. Ezek között leggyakoribb a későn felismert veleszületett csípőficam vagy dysplasia, a gyermekkorban előforduló ún. Perthes kór, mely a combfej keringési zavarával függ össze, a serdülőkorban fellépő, hormonális zavaron alapuló, és gyakran későn felismert combfej elcsúszás (epiphyseolysis), izületi sérülések és gyulladások. A felnőtt kori betegségek között a leggyakoribb a combnyak törése, mely sikeres egyesítő műtétet követően is, az esetek egy részében, a combfej vérellátási sajátosságai miatt annak elhalásához vezet, a reuma és egyéb eredetű ízületi gyulladások, valamint a combfej ismeretlen okú, vagy cukorbetegség, alkohol túlfogyasztás, bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező elhalása.

Először reggel, felkeléskor az ember úgy érzi, mintha csípője berozsdásodott volna, de néhány perc után a mérsékelt fájdalom és merevség eltűnik. Hosszabb ülés vagy fekvés után a jelenség megismétlődik. Az ízület mozgáspályája fokozatosan lecsökken, a fájdalom és a mozgás-korlátozottság miatt egyre jobban sántít az illető. Lágyékba, a combba, vagy a térd felé sugárzó fájdalom is gyakori. E fájdalom később nyugalomban is jelentkezik. A járóképesség csökken, nehezen tud zoknit, cipőt húzni.

A háziorvos általában valamilyen gyógyszeres kezelést, fájdalomcsillapítókat, izom görcsoldókat, gyulladás gátló szereket ír fel. Ha ezek hatása nem elégséges, reumatológiai kezelések, fizioterápia késleltetheti a panaszok rosszabbodását. Azonban az idő nem gyógyít, a porc kopása változó sebességgel ugyan, de halad előre. A panaszok persze változnak, összefüggenek az időjárással, lelkiállapottal, munkahelyi problémákkal, de a tendenciájuk általában fokozatosan romló irányú.

Mikor érkezett el a protézis műtét ideje?

A műtét idejének meghatározása a kezelés egyik sarkalatos stratégiai tényezője. Minden beteg másképp viseli el a fájdalmat és a mozgás beszűkülést, egyénileg változóak az életminőséggel szemben támasztott igények is. Döntő szerepe van tehát a műtét időpontjának megválasztásában a tűrőképességnek. Ha a fenti kezelési módok már hatástalanok, és a klinikai, valamint a röntgen vizsgálatok a diagnózist igazolják, a járó betegeket konzultáló orvos, számos körülményt tekintetbe véve, felajánlhatja a protézis műtétet. A javallatnál mérlegelik a diagnózist, a beteg korát, testsúlyát, kísérő betegségeit. A betegek rendszerint néhány hét vagy hónap múlva kerülnek műtétre, koruk, panaszaik súlyossága és egyéb tényezők függvényében.

A protézis műtétet 1-2 évtizeddel ezelőtt igen ritkán ajánlották 60 éves kor alatt, mert a beépített műízületek kopásállósága, biztonságos működése korlátozott volt. A jelenleg hozzáférhető protézisek anyagminősége és a műtéti technika fejlődése lehetővé tette, hogy ma már indokolt esetben gyakran kerülnek műtétre fiatalabb korú páciensek is. Az anaesthesiológia és belgyógyászat fejlődése és e műtétek terén nyert széleskörű tapasztalat biztosítja, hogy számos kísérőbetegség egyensúlyba hozható és tartható, így nem képeznek műtéti ellenjavallatot.

A protézisek fajtái

Cementes (ragasztós)

A ma már klasszikusnak mondható ún. cementes rögzítés mintegy 4 évtizedes múltra tekint vissza. Ezen implantatum család lényege, hogy a műanyagból, leggyakrabban magas molekulasúlyú polietilénből készült vápát és a combcsontba illeszkedő szárat a csont és az implantatum közé betöltött, gyorsan szilárduló akrilát szerkezetű kötőanyag rögzíti helyére.

Cement (ragasztó) nélküli

A cement használatának elkerülése akkor került előtérbe, amikor kiderült, hogy amennyiben a cement és a protézis felszínén bekövetkezett lazulás miatt a protézis cseréjére van szükség, a csontba kötött cement eltávolítása nehéz, és a leggondosabb technika esetén is károsodhat a környező csont. A cement nélküli módszert különösen fiatal korban szükséges műtéteknél ajánlják, amikor nagy valószínűség szerint szükség lesz a későbbiekben protézist cserélő, ún. revíziós műtétre. Ezen protéziseknél a csontos vápába csavarmenetes vagy mechanikai befeszítéses módszerrel rögzítenek egy nagy szilárdságú fém fészket, melybe ugyancsak magas molekulasúlyú polietilénből készült műanyag vápa illeszkedik. A szár különböző fémekből készül, és felszínét egyenetlenre munkálják meg, illetve porózus, speciális burkolattal látják el, lehetővé téve, hogy a csontszövet, benőve az egyenetlenségekbe kellően rögzítse az implantatumot. Ezen rögzülés a tapasztalatok szerint mintegy három hónapot igényel, ezért a cement nélküli protézis műtét után legalább ennyi idő tehermentesítés szükséges, a beteg mankóval vagy járókerettel közlekedik.

Eltekintve az olyan csípőtáji törésektől melyek a klasszikus rögzítő módszerekkel nem kezelhetők, és azonnali protézisműtét tesznek szükségessé, a betegek általában hetekkel-hónapokkal előre tudják, hogy műtétjük lesz, és annak kitűzött időpontja is ismeretes. A műtét sikere, a szövődmények elkerülése végett egy sor teendő van, melyeket a háziorvosod segítségével végre kell hajtani.

A kórházban

A befekvést követően az osztályos orvos és az anaesthesiológus ellenőrzi az állapotodat, és szükség szerint intézkednek az esetleg hiányzó vagy kiegészítő vizsgálatok lefolytatásáról. Meggyőződnek arról, hogy nem áll-e fenn olyan akut betegség, bőr- vagy légúti fertőzés, mely a műtét elhalasztását követelné. Az operáló orvos a röntgen filmek alapján megtervezi a protézis típusát és valószínű méretét. Részletes tájékoztatást kapsz írásban és szóban a műtét részleteiről, annak várható következményeiről, és aláírod a jogilag is kötelező műtéti beleegyezési nyilatkozatot. Ha bármilyen kérdés merül fel, a műtét előtti pár nap alatt ezt orvosod megválaszolja.

Fiziotherápia (műtét előtti felkészítés)

A műtét előtt gyógytornász is felkeresi, és betanítja a közvetlen műtétet követő időszakban kulcsfontosságú légzési és mozgás újrakezdési gyakorlatokat. Ezeknek egyrészt célja, hogy a műtét utáni legnehezebb periódusban, amikor a fájdalom sokszor heves, a beteg tudatosan átszellőztesse a tüdődet, elkerülve a váladék pangását és a fenyegető tüdőgyulladást. Másrészt, a végtagok mozgatásával, beleértve az operált végtagot is, a vérkeringés helyreáll, és így jó eséllyel megelőzhető a trombózis és embólia rettegett szövődménye.

A könyv a továbbiakban ismerteti a műtét részleteit, az érzéstelenítés fajtáit, a műtét lefolyását, a műtét utáni teendőket, a lábadozás és utókezelés fázisait. Tárgyalja a gyógytorna és a segédeszközök tárgykörét.

Kitér a lehetséges komplikációk és a protézisek várható élettartamának ismertetésére, az utánkövetés módszereire.

A csípőprotézisről szóló cikkek és könyvek száma több tízezerre tehető. Magyarországon azonban tudomásom szerint nem jelent meg olyan kiadvány, amely a beteg számára is érthetően, gyakorlati oldalról foglalja össze ezen kérdéskört. Betegeink természetesen számos kérdést tesznek fel műtét előtt, és minden orvos igyekszik felvilágosítani páciensét a jogszabályoknak és lelkiismeretének megfelelően. Azonban nem mindig jut a beteg eszébe, mit is akart kérdezni, és nem mindig van idő felgyorsult életünkben, hogy szóbeli magyarázattal kellően tisztázzunk minden rutin részletet.

Ezért is remélem, hogy az olvasó hasznát veszi majd ezen útmutatónak. Amennyiben további kérdéseid támadnak, orvosod bizonyára csakúgy, mint magam, készséggel igyekszünk ezekre válaszolni

  • Szófelhő