A térd gyakoribb betegségei

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Mozgásszervi betegség, Térdizület  |  Hozzászólások kikapcsolva

A térdízületi betegségek korán jelentős tüneteket okoznak, mivel a két lábra emelkedést követően nagy teherviselő ízületek, s a kieső funkció hamar komoly panaszokat okoz. A térd megbetegedései közt fiatalkorban többnyire a növekedéskor fellépő térdfájdalom a gyakori, később előfordulhat porcsérülés, szalagszakadás, valamint a kezdődő porc kopás tünetei okozhatnak panaszokat. Ilyenkor, leggyakrabban, a lépcsőn-járás, guggolás, hosszabb egyhelyben ülés válik nehezítetté.

 

A térdízületi panaszokkal tanácsos ortopédiai szakrendeléshez kell fordulni. Ha a vizsgálat eredményei megkívánják, röntgen-, UH, vagy még inkább MR – vizsgálat végezhető pontos kórkép megállapításhoz.

 

Meniscus– sérülés, szakadás

A térdízületben lévő porcgyűrű (u.n. meniscus) a combcsont és a lábszárcsont ízületi felszínek görbülete között fennálló különbséget egyenlíti ki, jobb, pontosabb illeszkedést biztosít az ízülethajlítás-nyújtáshoz

 

A meniscus sérülései spotbaleset, hirtelen fordulás közben, vagy tartós, túlzott igénybevétel következtében keletkezhetnek. Jó példa erre, amikor a talp letapad, az egész test és a térd kifelé fordul, és egyidejűleg a térd behajlik. Meniscus-sérülésre hajlamosító tényezők között meg lehet említeni bizonyos tartós térdeplő foglalkozásokat, mint pl. parkettázó, vagy burkolómunkás, stb. Ilyenkor a térdízület munka közben kényszerhelyzetbe kerül, és a meniscus-porcban degeneráció következik be, ezért egy kisebb baleset is elég ahhoz, hogy meniscus-sérülés keletkezzen. A meniscus szakadása térdfájdalommal, térdduzzanattal, kattogással, elakadással járhat. A meniscus szakadása, hosszútávon az ízületeket borító porc fokozatos feldarálódását, kikopását eredményezheti, ezért műtéti ellátást igényel.

 

 

A térd arthroscopiás műtéte során a meniscus szakadásának pontos jellegét felmérve, annak esetleges megvarrása vagy a szakadt részek részleges eltávolítását választhatjuk. A mensicusok varrata csak a szakadások kis részében, főként fiatalokban történt kis kiterjedésű szakadás esetén kivitelezhető.  Az arthroscopos  meniscus-eltávolitás, az ízület további károsodásának megelőzése érdekében fontos.

 

A műtétet követően, amikor a fájdalom és duzzanat elmúlt, szükséges egy megfelelő   rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgási sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz. A műtéttől függően változik, de amennyiben csak részleges meniscus eltávolítás történt, a beteg aznap felkelhet, és aznap vagy másnap hazamehet a kórházból.

 

 

Térdszalag-szakadás   

A térdet az élet során sok baleset érheti. Ilyenkor a térdszalag és a meniscus sérülése következhet be. A leggyakoribb az elülső kereszt-szalag szakadása. Bizonyos sportokban, pl. síeléskor, ha a léc nem old le, vagy bármely sportban, amikor fordulás közben letapad a láb, vagy elakad, a térdízület kicsavarodhat. Ilyenkor az elülső keresztszalag részlegesen vagy tejesen szakad. A beteg hirtelen hasító fájdalmat érez, és a térd beduzzad.

A járóképesség megmaradhat, de a beteg a földről való elrugaszkodás bizonyos fázisában fájdalmas, instabil panaszokról számol be, a lábát néha leragadtnak érzi.

Az elülső keresztszalag-szakadás kombinálódhat a belső-, ritkábban a külső meniscus szakadásával. Ilyenkor típusos jel a térd forgatásakor jelentkező hirtelen fájdalom, és elakadás. Sokszor a térd egy hajlított rugalmasan kötött tartásban rögzül. Az oldalszalagok teljes szakadása nagy erejű oldalirányú direkt behatásra jöhet létre. Duzzanat, vérömleny, oldalirányú instabilitás alakulhat ki, s az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalom.

A térdsérüléseknél általánosan röntgenfelvétel készül, majd ha az orvos a vizsgálat során indokoltnak találja, akkor MRI-, ritkább esetben ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Ha a szalagszakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak pótlása.

A műtét utáni rehabilitációs és utókezelő gyógytornával helyreállítható a teljes értékű térdízületi működés.

A sportsérülések elkerülhetők a legalább egy hónapos felkészüléssel, edzésekkel és természetesen a bemelegítésekkel. Az évente egyhetes sportok veszélyesek, az egyéves kihagyásoknál a szervezet nem “emlékszik” azonnal a harmonikus mozgásokra, a felelőtlen bátorság rossz tanácsadó lehet.

 

 

Térdízületi porckopás

A térdízület ért folyamatos erőbehatás, az elszenvedett apró sérülések, valamint az életkor előrehal adtával alakul ki a porcfelszín pusztulása, kopása – az un. arthrosis – mely az idősebbek mellett egyre fiatalabbakat érintő betegség.

 

A fő panasz kezdetben a gyulladásos tünetek, mint a duzzadt, meleg, feszülő érzés. Fokozatosan kattogás, fájdalmas sercegésérezés jelentkezik mozgás közben. A fájdalom miatt a beteg a végtagját kíméli, ezért a combizomzat elsorvad. A krónikus szalagelégtelenség és az ízületi porc kopása, majd későbbi hiánya következtében a szalagok kevésbé tartanak, a térd “lötyögőssé” válik.

 

Porcépítés

Az utóbbi években kiemelkedően jó hatásfokú a „porcépítő” kezelés. A viscosuplement készítményekkel tudjuk elősegíteni a sérült porcállomány újra felépülését. Az ízületbe juttatott injekció tartalmazza magas koncentrációban a porc-szövet alapanyagát, ezzel elősegítve a porcfelszín regenerálódását.

 

 

 

A másik kezelési lehetőség a sajátvérből kinyert PRP plazma (növekedési faktorban dús thrombocyta sűrítmény) // ugrás a  PRP sajátvér szekcióhoz/ ízületbe injektálása, mely biológiai úton segíti elő a porcsejtek regenerálódását. Az eredményt később tablettás készítményekkel tartósíthatjuk.

Amennyiben a porcpusztulás mély, de körülírt, kis területet érint, akkor saját porcos-csontos blokk átültetés is kivitelezhető (un. „Mozaik-plastica”), műtéti úton. Az átültetett porc tökéletes beépüléséhez azonban fontos a tehermentesítés és gyógytorna utókezelés betartása.

Az izfelszín porcborítéka, ha teljesen lekopott, elpusztult, akkor protézis beültetéssel pótolhatjuk azt // Ugráss a Térdízületi porckopás, térdprotézis fejezethez/ . Ennek több fajtája létezik. A térdízületben a porckopás leggyakrabban a belső oldalon kezdődik. Megfelelő időben felismerve elegendő lehet csak az elkopott belső felszín pótlása, az un. unycondylaer protézissel. Ha azonban a porcfelszín mindkét oldalon elpusztultak, akkor a teljes térdfelszínt pótló, ún. totál térdprotézis beültetés a megfelelő megoldás. A műtét utáni 4-8 hét lábadozási idő elegendő arra, hogy az utasításoknak megfelelő utókezelés és gyógytorna visszasegítse a beteget a teljes életvitelbe.

 

Fiatalkori térdízület-betegségek

Serdülőkorban gyakoriak a bizonytalan térdfájdalmakkal járó panaszok. Ilyenkor általában a térdízület a lábszárcsont felöl, vagy a térdkalács mögött válik panaszossá, mely terhelésre fokozódik. Ezek a növekedéssel összefüggő fájdalmak többnyire ártalmatlanok, de az egyéb elváltozások kizárása szakorvos feladata. A térdízületi fájdalom oka lehet egyszerű lúdtalp, melynek kezelésével a fájdalom is megszűnhet.

A térdízület illetve a teljes alsó-végtag szögeltéréseinek (X-, O-láb) hátterében alkati, vagy másodlagos okok is állhatnak. Nehezen befolyásolhatók, azonban ha extrém mértékű az eltérés, akkor műtét szükséges a felnőttkori, korai ízületi kopások elkerülése érdekében.

A térdnek több ifjúkori szindrómája különböztethető meg, amelyek közt a leggyakoribb, a nem fertőzéses eredetű csontelhalás, ún. aszeptikus csont-nekrózisok csoportjába tartozó Osgood – Schlatter-syndroma. Ilyenkor a lábszárcsont térdkalács alatti szakaszán lévő előrenéző csontgumó (a térdfeszítő izmok inainak egyik tapadási pontja) elválik alapjától (melyhez addig csontosan nem rögzült), és megterheléskor kellemetlen panaszokat okoz. Kezelésében számos konzervatív megoldás létezik, de nem nagyméretű a műtéti megoldás is szóba jöhet.

Gyermek- és fiatal felnőttkorban egy rossz mozdulatnál, sportoláskor észlelhető először a nem traumás, hanem alkati térdkalács-ficam, mely az évek során többször ismétlődhet. Ilyenkor egy hirtelen fájdalomra a térdkalács kiugrik, ami látható, kézzel is tapintható. Előfordul, hogy magától helyére ugrik, amennyiben azonban ficamodott helyzetben marad, a térd egy fájdalmas, kissé hajlított kényszertartásban rögzül. A térd e betegsége alkati adottságra vezethető vissza. A térdkalács a láb hajlításakor egy anatómiailag kijelölt úton mozog. Amennyiben ezen a pályán eltérések vannak, vagy a térdkalácsot tartó szalagok lazák, illetve más irányba húzzák a térdkalácsot, akkor az kiugrik normál helyzetéből, azaz kificamodik. Az első ficamnál általában a helyretétel után, nyugalomba helyezés és 1-2 hetes gipszrögzítés válik szükségessé. Ezt követően a combfeszítő izmokat erősítő szigorú gyógytornát kell végezni, hiszen ezek azok az izmok, melyek a térdkalácsot a helyén tartják.
Ha a ficam többször ismétlődik, akkor a térdkalács belső felszínét borító, valamint a szomszédos porcok egyaránt sérülhetnek. Ekkor a hosszantartó, izomzatot sorvasztó rögzítés helyett célszerűbb lehet az elváltozást kiváltó fő eltérés műtéti megoldása.

 

A térdbetegségek megelőzése

A térdízületünk igen sérülékeny. A betegségek megelőzésében két fontos tényező: a testsúlykontroll és a térdkörüli izomzat edzése. Előbbi egyértelműen azt jelenti, hogy a fokozott terhelés kerülésével, csökken az ízületi porc terhelése, kopási rizikója. A combizomzat megfelelő kondicionálása, a rendszeres testmozgás, az egészséges csont és porcvédő életmód a betegség megjelenését megelőzheti.

 

 

 

További kérdése van? Regisztrált olvasóim kérdéseire emailben válaszolok.

Számítógép és a mozgásszervi betegségek

 |  Hírek, Mozgásszervi betegség  |  Hozzászólások kikapcsolva

A számítógép és a mozgásszervi betegségek, CRI-szindróma

Összefoglalóan Computer Related Injuriesnek (CRI), számítógép által okozott károsodásnak nevezik a nemzetközi egészségügyi gyakorlatban a számítógépek használata során keletkező sajnálatos  mozgásszervi betegségeket. A számítógép az eddigi legbonyolultabb munkaeszközünk, amellyel a használója a legtöbb szálú, legintenzívebb viszonyban van, ezért szinte észrevétlen alakulnak ki a tünetek.

Szinte hihetetlen kórképek alakulhatnak ki az internetfüggőségtől az “egérvállig”. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – áttekintjük a főbb ismereteket.

Mindenekelőtt más betűszavakat is használnak a CRI-vel együtt, részben szinonimaként, részben más munkák által okozott kórképek rokon jellege okán. A Repetitive Strain Injury (RSI – ismétlődő terhelés által okozott károsodás), a Cumulative Trauma Disorder (CTD – halmozódó bántalmak miatti rendellenességek), a Work Related Upper Limb Disorder (WRULD – munkaeredetű felsővégtag-rendellenességek), a Musculoskeletal Disorder (MSD – az izomzat és a csontrendszer rendellenességei) és az Occupational Overuse Syndrome (OOS – foglalkozási túlterhelési tünetcsoport) szintén a “családba” tartozik.

Mindezek klasszikus károsodások, a számítógép előtti korszakban is elég gyakorinak számítottak ahhoz, hogy az orvostudomány szembekerüljön osztályaikkal. Zenészek, fogorvosok, órások, futószalag mellett dolgozók, minőségi ellenőrök, fodrászok, gépírók, hentesek, sőt háziasszonyok és iskolás gyermekek körében is gyakori jelenség volt az RSI ( ismétlődő terhelés által okozott károsodás) valamint az MSD (az izomzat és a csontrendszer rendellenességei).

Ám a miniatürizálással, a képernyő- és billentyűhasználattal, továbbá magával a számítógép-működéshez való alkalmazkodással további új kellemetlenségek is megjelentek. Talán meglepően hangzik, de a számítógépes munka szinte az egész testet terheli: a nyakat, a felső végtagokat (vállat, felkart, könyököt, alkart, csuklót és az ujjakat külön-külön!), valamint a hát, a fenék, a mellüreg, a szem, sőt a láb is érintett. Mindezekkel összefüggésben a légzési, a keringési és az idegrendszer is komoly terhelésnek van kitéve.

 

Új jelenségek

EgérvállAz egyik vizsgálatban a mellkas bordaemelő izmainak, a csuklyás, illetve a deltaizomnak, valamint az alkarnak az érzékenysége, feszültsége a vizsgált számítógép-használók 70%-ánál észlelhető volt. Hasonló arányú az “egérváll” kialakulása: az egér állandó használatától megfeszült kar olyan kicsi-közepes, de rendellenes irányú és állandó terhelést ró a vállízületre, amelyet sokan észre sem vesznek, s nevetségesnek gondolják, ha valaki rámutat, hogy mi a vállfájdalmak, ropogások oka, és ettől a szakorvosi rendelésen köthetnek ki. A könyök, a csukló és főleg az ujjak ízületeinek kilazulása, a kézgyöngeség, a csípő- és térdízületi fájdalmak (PFPS-szindróma), a térdínzsugorodás, az ínhüvelygyulladás és a teniszkönyök kialakulásáért nem közvetlenül a komputer a felelős, hanem a görcsös használati mód és a számítógépes tevékenység helytelen beillesztése az életvitelbe.

Aggasztó, hogy mérhető arányú az idegrendszeri károsodás, a kézremegés, továbbá egy sajátos tünetcsoport megjelenése, amelynek következtében az ujjak gyorsabban működnek a klaviatúrán, mint ahogy azt az idegrendszer többi része összehangoltan kísérni képes, és ettől tartós funkciózavar keletkezik a szavak helyes leírásában. Ezt csak több hónapos pihenővel (munkaképtelenséggel) lehet korrigálni.

Különösen kellemetlen a speciális szemromlás, amit monitorszemnek is neveznek. A szemizmok szinte végleg elfáradnak, s olyan távollátás alakul ki, hogy a tiszta látás távolságán belül a szemlencse egyáltalán nem alkalmazkodik, és súlyos esetben szinte deciméterenként kell szemüveg-dioptriát váltani. (Ezen a ponton olyan rosszul kezdtem magam érezni, hogy elmentem, és megnéztem a Kedvencek temetője című filmet a tévében. Az vidámabb volt – a szerk.)

Indiai és amerikai vizsgálatok szerint a számítógépet bármilyen mértékben használók 70%-a legalább egy CRI-tünettől, 20-25%-a pedig többtől is szenved, noha – alattomos módon – a számítógépes tevékenység feszültsége és a munkakényszer elnyomja a tüneteket. Senki sem rendelkezik természetes védelemmel a CRI-vel szemben. A folyamatok csak később válnak visszafordíthatatlanná, pedig – mint minden betegség esetében – a megelőzés jóval egyszerűbb és olcsóbb, mint a kialakult betegség kezelése. Ezt célozzák a jogszabályok, köztük a hazaiak is. Sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy betartatásuk legfeljebb a nagyvállalatoknál lehetséges, a számítógép-használók döntő része nem is hallott róluk. A dolgozói érdekképviseletek gyöngék, kis létszámúak. Ebben a helyzetben a felvilágosításnak és a családnak döntő szerepe lehet a védekezésben.

 

Cél: a megelőzés

A megelőzésnek két pillére van: a technikai fejlődés és az életmód. Az előbbi hatása korántsem egyértelmű, bár felelőssége és lehetőségei nagyok.
Még emlékszünk a kezdeti monitorok elrettentő színvonalára. Ma általánosak a finom rajzolatú, de nem a legegészségesebb elektroncsöves képernyők, amelyek rövidesen átadják helyüket a folyadékkristályos kijelzőknek. Az utóbbi években általánossá váltak az energiatakarékos, “zöld” számítógépek. Ebben a szemléleti átalakulásban egyre nő az ergonómia szerepe, a nagy hardver- és szoftverfejlesztő cégek laboratóriumokat létesítenek, hogy a szó egészségügyi értelmében is egyre felhasználóbarátabb eszközöket állítsanak elő.

Ám a fejlődésnek vannak sajátos, előre nem látható árnyoldalai is. Most csak egyet érintenénk. A grafikus játékok tökéletesedésével és az internet térhódításával a testi-idegrendszeri fejlődés legérzékenyebb szakaszában lévő fiatalok körében kedvezőtlen jelenségek mutatkoznak. Fölborult napirendek, előnytelen testhelyzetben a gép előtt számolatlanul eltöltött órák, állandóan magas adrenalinszint, mozdulatlanságba merevedett tartásban villámgyors billentyű- és egérmozdulatok – a napfényben sporttal, társasággal, olvasással eltöltött idő helyett. A fiatal szervezet rugalmassága miatt későn jelzi, hogy eljutott a tűréshatárig. Nem ismerek olyan számítástechnikai tanmenetet, amely az iskolások számára fontosságának megfelelően ismertetné a sajátos egészségügyi kérdéseket. (Sajnos a legfontosabbnak valamely programnyelv oktatását tekintik – a számítógépes és internetkultúra tanítása helyett.)

Tihanyi László
Eredeti közleménye