A csontritkulás diagnózisa

Recover Platelet Separation készlet – a teniszkönyök kezelésben

Ugyan ma már több készítmény is elérhető, de amerikai és európai nemzetközi utánkövetési vizsgálatok bizonyítják a saját vérből Recover Platelet Separation készlettel kinyert thrombocyta-készítmény kiemelkedő gyógyértékét, amelynek segítségével a szervezet saját erőforrásainak kihasználásával lehet a helyi gyulladásos folyamatot előnyösen kezelni. Az utánkövetési vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a betegség tüneteivel kezelt betegek túlnyomó többsége panaszainak javulásáról számolt be.

A Recover technológia lényege: vérünk alkotóelemeinek olyan módon történő szétválasztása, hogy a gyógyulási folyamatot leginkább aktiváló elemeket összegyűjtjük, és az így kapott koncentrátumot közvetlenül az íngyulladással sújtott területre visszajuttatva, a gyógyulási folyamatot serkentjük.

A kérdéses folyamatért leginkább felelős alkotóelemek: a vérlemezkék (thrombocyták) a vér sejtmag nélküli, membránnal (sejthártyával) határolt alakos elemei, amelyek pl. az érfal sérüléskor, az érfalra tapadnak, egymáshoz kapcsolódva masszát alkotnak, így eltorlaszolva a sérülés helyét, majd a belőlük felszabaduló kémiai anyagok hatására olyan, ún. növekedési faktorok aktivizálódnak a szervezetben, amelyek a sebek, sérülések gyógyulásáért felelősek. 
Így a saját vérből Recover Platelet Separation készlettel kinyert thrombocyta-készítmény a biológiai aktivitása révén képes a helyi gyulladásos folyamatok megfordítására, a gyulladás hatékony csökkentésére.

A teniszkönyök kezelés legujabb lehetősége (video)

 |  Hírek, Ortopéd betegségek, Teniszkönyök, Thrombocyta  |  Hozzászólások kikapcsolva

A teniszkönyök tünetei

 |  Hírek, Ortopéd betegségek, Teniszkönyök, Thrombocyta  |  Hozzászólások kikapcsolva

A teniszkönyök, igen gyakori betegség, amely túlterhelés, vagy a fokozott igénybevételéből eredő íngyulladás, valamint az izmok tapadási helyén lassan kialakuló csonthártyagyulladás (epicondylitis).

A “Teniszkönyök” neve onnan ered, hogy a rendszeresen teniszezők sportpályafutása során legalább egyszer kialakul, de bármilyen más sport vagy fizikai megerőltetés, pl. ásás, emelés, zongorázás, nehéz fizikai munka következtében is kialakulhat. 
A betegség lényege a kötőszövetek gyulladása a könyöktájékon. A gyulladás főként azokat az inakat érinti, amelyek kiegyenesítik (feszítik) a csuklót és az ujjakat. A férfiaknál gyakoribb, főleg a 35-55 év közöttieket érinti.

A “Golfkönyök” esetében hasonló a helyzet, azzal az eltéréssel, hogy az érintett izmok azok, amelyek a csuklót és az ujjakat behajlítják. Ekkor a fájdalom a könyök belső oldalán jelentkezik.

Milyen tünetekkel jár a golf és a teniszkönyök?

A teniszkönyök első tünete a fogásra, megfeszítésre történő fájdalom az alkar külső oldalán. A könyök külső oldala nyomásra érzékeny, megduzzad, az ízületi mozgások beszűkülnek. Ez a fájdalom adott estben lesugározhat az alkarba, az ujjakba, de akár a vállba is. Gyakori az izomgyengeség, amelynek következtében a beteg gyakran ejt le tárgyakat.
Akut és krónikus szakaszt különítünk el.

Mi a teendő?

Teendők akut szakban

  • 2-3 hétre szükséges nyugalomba helyezni az ízületet,
  • Jégpakolást tehetünk a fájdalmas területre, maximum tíz percig, naponta többször, közvetlenül ne a csontra tegyük, szükséges köztianyag felhelyezése is.

Teendők krónikus szakban

  • A fájdalmak enyhülésével a nem túlterhelő gyakorlatokkal megkezdhetjük az izomegyensúly megteremtését, egyszerű könyök hajlításokat, nyújtásokat, illetve csukló és ujjgyakorlatokat végezzünk.
  • Golfkönyök estén a könyökízület nyújtása mellett hajlítsuk ’hátra’ a kézfejet, így nyújtsuk a megrövidült izmokat, míg teniszkönyök estén a csukló ’előre’ irányuló nyújtását végezzük. Végezhetjük a nyújtást langyos vízben is, például kádfürdő közben.

A betegség kiújulása esetén, injekciós kezelés szükséges a csonthártya-izgalom enyhitése érdekében. A gyulladáscsökkentő injekciók javulást hozhatnak, tartós eredményt adhatnak a sajátvérből kinyert biológiai készitmények (PRP).

Meniscus műtét (video)

Térdfájás – és ami mögötte van

A 18 éven felüli népesség 10%-a szenved tüneteket okozó arthrosisban, s ezek fele – vagyis a teljes felnőtt népesség 5%-a – térdarthrosis-ban. Gyakoribb és korábban jelentkezik nőkön, nagyon gyakran már 45–65 éves kor között, vagyis munkaképes korban. Miért ilyen gyakori a térdarthrosis? – kérdezhetjük. Két lábon járás, teherviselés, túlterhelés – lehetne a válasz. De akkor a boka primer (nem poszttraumás vagyarthritist követő) arthrosisa miért nem fordul elő? Erre a paradoxonra a legutóbbi évek kutatásai adtak választ: a boka chondrocytáinak élettartama hosszabb, ezek kevésbé sérülékenyek. Ennek a különbségnek is lehet filogenetikai oka. Hárommillió évvel ezelőtt, amai Etiópiában élt, Lucy nevű ősanyánk – vezetéknevén Australopithecus afarensis– volt az első teljesen extendált térddel, gyakorlatilag mindig két lábon járólény, akinek keze teljesen felszabadult. Az emberszabású majmok nem tudják térdüket maximálisan kinyújtani, s ezért nem tudnak s nem is szeretnek hosszasan kétlábon járni. Az emberi térdízület filogenetikailag tehát nagyon új szerkezet, egyik legemberibb vonásunk, hiszen a kéz állandó használatát, illetve agyunk fejlődésétez tette lehetővé. Lucy agya alig volt nagyobb, mint a csimpánzoké, de leszármazottaié rohamosan fejlődni kezdett. Lehet, hogy térdünk sérülékenysége viszonylag új voltában gyökerezik?

Tovább >>

Gerincfájdalom, derékfájás

 |  Hát-, derétáj-, gerincfájdalom, Hírek, Ortopéd betegségek  |  Hozzászólások kikapcsolva

Az általános gerincpanaszok a lakosság 50 év feletti populációjában a mozgásszervi betegségek között vezető szerepet töltenek be. Köztük az ágyéki (lumbális) gerincbántalmak a leggyakoribbak. A hátfájdalmak főként serdülőkorban, fiatal felnőttkorban gerincferdüléshez, hanyagtartáshoz társulnak. A nyaki panaszok 30 év körül – hajlamtól és életmódtól függően -, illetve 50 év felett jelentkeznek. A fájdalmak lehetnek akutak, mint pl. porckorongsérv esetén, tarthatnak egy-két hónapig, illetve krónikusan évekig elhúzódhatnak. A derékfájást, mint komplex fogalmat ugyancsak meg kell említeni, melynek hátterében főként a gerinc megbetegedései állnak.

Kialakulás, okok, tünetek

A gerinc, csigolyák egysége, mely a nyakon 7, a mellkasi szakaszon 12, az ágyéki szakaszon 5 csigolyából áll, de folytatódik az összecsontosodott csigolyák alkotta kereszt- és farokcsonttal. A gerincpanaszok fiatalkori előfordulásában általában genetikai, fejlődésbeli és alkati tényezőknek, illetve az életmódbeli sajátosságoknak tulajdonítanak szerepet.

A fejlődésbeli tényezők bizonyos csontfejlődési rendellenességek lehetnek, pl. az utolsó ágyéki csigolya a keresztcsonthoz hasonlít, és hozzá csontosodik. Előfordulhat, hogy a keresztcsont első csigolyája függetlenedik, az utolsó ágyéki csigolyának csak az oldalsó nyúlványa csontosodik a keresztcsonthoz, két ágyéki csigolya egymáson előrefelé elcsúszik. Ez párosulhat a csigolyaív szakadásával (spondylolisis), előfordulhat nyitott gerinc (spina bifida). A háti szakaszra jellemző a lapos csigolya (vertebra plana – Calvé-betegség), amikor is a csigolyatest nem fejlődik ki teljesen, lapos marad. Scheuermann-szindróma esetén a csigolyák zárólemezein egyenetlen beroppanásos zsákok vannak.

A genetikai tényezőknél a csigolyatestek között lévő, mozgásban résztvevő porckorongokban, ún. diszkuszokban bizonyos kötőszöveti anyag (kollagén) összetevőiben változás történik. A módosult kollagén-kombinációk kevésbé tudják a vizet megkötni, így a porckorong elveszti rugalmasságát, szakítószilárdságát, degenerálódik. Az elfajuló porckorong a külső erőkkel szemben sérülékenyebbé válik, összenyomás hatására a porckorongban lévő anyag hátrafelé vándorol, a gerinccsatorna felé beboltosul (protrusio disci). A
szalagrendszert átszakítva sérvként (discus hernia) kilép, majd ki is szakadhat (ruptura). Ez hirtelen erőbehatásra is jelentkezhet, ágyéki szakaszon típusosan nehezebb tárgyak emelésekor, a nyaki szakaszon inkább ismételt, tengely irányú erőbehatáskor (motorozásnál, hivatásos sofőröknél, ha rosszabb kiképzésű az ülés rugózása). A háti szakaszon a mellkas csontos-porcos-szalagos-izmos egysége és a sajátos anatómiai helyzet ritkán vezet akut sérv kialakulásához, azonban az elfajulásos elváltozások ezt a szakaszt ugyancsak érintik. A degeneratív elváltozások a porckorongokban kezdődnek, majd a megbomlott anatómiai és funkcionális egyensúly egyenes folytatása a gerinc instabilitása. Az instabil gerinc kóros mozgásai miatt, megindul a szervezet ellenreakciója. Az izmok folyamatossal próbálják stabilizálni a gerincet, ami miatt a mély hátizom tónusa fokozódik, ilyenkor görcsös csomókról panaszkodik a beteg. Az instabilitás miatt, a kisizületek ugyancsak fokozott terhelésnek vannak kitéve, elindul az izületi leépülés folyamata, kopás, elfajulás, meszesedés. Ez a kisizületi artrózis (spondylarthrosis) okozza később a nyaki és derékfájdalmakat.

Az elváltozások következtében a gerinc természetes görbületei is megváltoznak. A nyaki előre domborodó ív (lordosis) ellapul, a háti szakaszon hátra domborodó ív (kyphosis) fokozódik, az ágyéki, előre domborodó ív ellapul, de fokozódhat is olyannyira, hogy a csigolyák hátsó tövisnyúlványai összecsontosodhatnak (Baastrup fenomén), további derékpanaszokat okozva.

A derékfájásnak ezeken kívül még egyéb oka is lehet, pl. izom-, szalag-, izületi húzódások, rándulások, törések, a gerinccsatorna szűkülete, a gerinc alaki, görbületi elváltozásai, a csigolya összenyomásos törése, izületi gyulladása. Deréktáji panaszokat ritka csontosodási zavarok (Paget-kór), rendszerbetegségek (spondylitis ankylopoetica gerincet érintő formája: Bechterew-kór), szervi betegségek (kismedencei gyulladás, gyomorfekély, epehólyag-betegségek, hasnyálmirigy-gyulladás, aorta-elváltozások, reumás gyulladások és bakteriális fertőzések) is okozhatnak.

Mivel anatómiailag a csigolya csatornájában futnak a testet beidegző idegfonatok, ezért az elváltozások az idegeket nyomva idegrendszeri eltéréseket okozhatnak: érzéskiesés, fájdalomérzetek, reflexkiesések, kóros reflexek, zsibbadások, izomgyengeség, olykor teljes bénulás léphet fel. Előfordul, hogy vizelési és székletürítési panaszok jelentkeznek. A korai érzészavarokat ritkán észlelik a betegek. Az első tünet általában egy becsípődésként megélt helyi fájdalom, ami hirtelen vagy fokozatosan alakul ki, hasprésre, köhögésre, tüsszentésre fokozódik, továbbá a végtagon valamilyen fura zsibbadás, izomgyengeség jelentkezik. Az alsó végtagon derékfájdalom (lumbágó), forgó, far körüli lábba sugárzó fájdalom (isiász), járászavar, kóros tartás alakul ki. A felső végtagfájdalmak a nyakból a koponya felé, lapockákba, hátra, karokba, ujjakba sugároznak, az alsók a deréktól a lábak vagy a hát felé.

Felismerés

A gerincpanaszokkal általában az ortopéd szakorvost, vagy közvetlenül erre specializálódott gerincsebészt, esetleg reumatológust keresünk fel. Ha nyaki panaszaink vannak, akkor a nyaki mozgásterjedelmeket, a felső végtag neurológiai eltéréseit, reflexeit, izomerőt, érzésbeli eltéréseket vizsgálják. A háti és ágyéki gerincszakasz vizsgálatakor a beteg járását, tartását, a gerinc természetes és kóros görbületeit, mozgástartományait, érzékenységi pontjait ellenőrzik. A neurológiai érintettséget ilyenkor az alsóvégtagon nézik. Rákérdeznek továbbá a széklet- és vizeletürítési, illetve tartási panaszokra is. A vizsgálat után az érintett szakaszról röntgenfelvételt kér az orvos, és mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI) is elrendelhet, szükség szerint. Szóba jöhet még CT-, izotópos vizsgálat, ritkábban myelographia (ilyenkor kontrasztanyagot juttatnak gerinccsatornába) és discográfia (itt a porckorongot festik meg).

Kezelés

Az akut gerincfájdalmak gyógyításának alapja az aktív életmód, ugyanakkor kerülni kell a panaszokat fokozó, illetve kiváltó mozdulatokat. A kezelés során a nem-szteroid fájdalomcsillapítók szájon át szedhető formáját kombinálni lehet helyi krémmel, valamint géllel, továbbá helyi vérbőséget okozó krémekkel. A kezelés másik alappillére a tartást javító torna. Gyógytornász segítségével elsajátíthatók a hát- és hasizom nyújtó és erősítő gyakorlatai.

Ugyancsak kiemelt jelentőségű a beteg felvilágosítása a gerincbetegségek alakulásáról, a kiújulás megelőzésének lehetőségeiről. Ha a folyamat krónikussá válik, akkor sajnos a beteg pszichéjét is megviseli a betegség, ilyenkor a stresszt, a depressziót és a szorongást is kezelni kell. Ha a panaszok hátterében külső érzelmi tényező feltételezhető, akkor krónikus fájdalom-szindróma alakulhat ki, ami nehezebben reagál a kezelésekre.

Súlyosabb esetben infúziós, infiltrációs, valamint epidurális kezelés jön számításba. Az izomlazító, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító komplex kezelés tornával és fizioterápiával egészíthető ki.

E helyen szót kell ejteni a különböző fűzőkről is. Ma már sok helyen, recept nélkül beszerezhetőek, így nagyon elterjedtek. Általános elmondható, hogy a mindennapi használatuk lesorvasztja a hátizmot, így ront a helyzeten. Ritkán alkalmasak a kiújulás megelőzésére. A fűző viselése helyett fontosabb a hátizom erősítése.

A műtéti kezelés alapja az ideg nyomatásának megszűntetése a porckorong részleges, vagy teljes eltávolításával. Ez történhet hagyományos módszerrel, amikor a gerincszakasz felett metszve feltárják a gerincet, az idegeket eltolják, és a porckorongot részlegesen vagy teljesen eltávolítják. A beteg mobilitásától függően a beavatkozás 3-4 napos kórházi tartózkodást igényel. Lézeres porckorong-műtét esetén kis csöveken keresztül kezelik a porckorongot lézersugárral. Az ún. percutan eljárásnál a bőrön keresztül, egy csövön át kis eszközökkel végzik a porckorong eltávolítását. Előfordul, hogy a porckorongot feloldó enzimet fecskendezik a porckorong kitüremkedő részébe. Az utóbbi két módszer eredményessége a mai napig kérdéses.

Ha a beteg állapota megengedi, akkor a porckorongot protézissel is pótolni lehet. Ennek azonban igen szűk az indikációs köre, általában csak a nyaki szakaszon végzik, abban az esetben, ha kizárólag egy porckorong érintett, és a többi csontos-porcos egység egészséges.

Amennyiben a fent említett módszerek nem alkalmazhatóak, és a gerinc instabilitása nagyfokú, az ún. fúziós műtétek jönnek szóba. Ilyenkor két vagy több csigolyát egyesítünk. Tudni kell azonban, hogy a beavatkozás nem mindig jár sikerrel, és a panaszok a műtét miatt is egyre instabilabbá váló gerincnél kiújulhatnak. A műtétet követően a csigolyaegyesítésből kimaradt gerincszakaszokra nagyobb erők, terhek hatnak, így azok degenerációja is felgyorsul, és egyre több szinten kell a fúziót elvégezni. Azt, hogy mikor és milyen mértékű beavatkozás szükséges, azt a beteg egyéni állapota, mozgásszervi és idegrendszeri státusza, valamint vizsgálati eredményei együttesen határozzák meg. A műtétet követően a hátizom tónusának, erejének mielőbbi visszaállítását és a rehabilitációs program mihamarabbi megkezdését nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Megelőzés

A gerinc alapvető védelme a helyes testtartás, a jó erőnlét, a helyes emelési technika. A helyes tartáshoz a hátat az üléshez kell támasztani. A modern kocsikban már állítható háttámaszos ülések vannak, ha lehet, ne döntsük túlságosan hátra a kocsi ülése!

Nagyobb súlyokat egyenes háttal, inkább combból javasolt emelni. A hátizom-erősítő gyakorlatok és az úszás szerepeljenek a mindennapjainkba! Kerüljük a gerincet megterhelő sportokat, hobbikat, pl. hosszútávfutás, motorozás, különböző ugrással járó tevékenységek, súlyzózás. Próbáljuk az ideális testsúllyal tehermentesíteni gerincünket.

Figyeljünk az alvás körülményeire is, a matrac kiválasztásánál vegyük igénybe szakértő segítségét. Mivel a nikotin rontja a porckorong vérellátását, a csontok anyagcseréjét, és elősegíti a csontritkulás kialakulását, érdemes a dohányzásról is leszokni.