A térd gyakoribb betegségei

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Mozgásszervi betegség, Térdizület  |  Hozzászólások kikapcsolva

A térdízületi betegségek korán jelentős tüneteket okoznak, mivel a két lábra emelkedést követően nagy teherviselő ízületek, s a kieső funkció hamar komoly panaszokat okoz. A térd megbetegedései közt fiatalkorban többnyire a növekedéskor fellépő térdfájdalom a gyakori, később előfordulhat porcsérülés, szalagszakadás, valamint a kezdődő porc kopás tünetei okozhatnak panaszokat. Ilyenkor, leggyakrabban, a lépcsőn-járás, guggolás, hosszabb egyhelyben ülés válik nehezítetté.

 

A térdízületi panaszokkal tanácsos ortopédiai szakrendeléshez kell fordulni. Ha a vizsgálat eredményei megkívánják, röntgen-, UH, vagy még inkább MR – vizsgálat végezhető pontos kórkép megállapításhoz.

 

Meniscus– sérülés, szakadás

A térdízületben lévő porcgyűrű (u.n. meniscus) a combcsont és a lábszárcsont ízületi felszínek görbülete között fennálló különbséget egyenlíti ki, jobb, pontosabb illeszkedést biztosít az ízülethajlítás-nyújtáshoz

 

A meniscus sérülései spotbaleset, hirtelen fordulás közben, vagy tartós, túlzott igénybevétel következtében keletkezhetnek. Jó példa erre, amikor a talp letapad, az egész test és a térd kifelé fordul, és egyidejűleg a térd behajlik. Meniscus-sérülésre hajlamosító tényezők között meg lehet említeni bizonyos tartós térdeplő foglalkozásokat, mint pl. parkettázó, vagy burkolómunkás, stb. Ilyenkor a térdízület munka közben kényszerhelyzetbe kerül, és a meniscus-porcban degeneráció következik be, ezért egy kisebb baleset is elég ahhoz, hogy meniscus-sérülés keletkezzen. A meniscus szakadása térdfájdalommal, térdduzzanattal, kattogással, elakadással járhat. A meniscus szakadása, hosszútávon az ízületeket borító porc fokozatos feldarálódását, kikopását eredményezheti, ezért műtéti ellátást igényel.

 

 

A térd arthroscopiás műtéte során a meniscus szakadásának pontos jellegét felmérve, annak esetleges megvarrása vagy a szakadt részek részleges eltávolítását választhatjuk. A mensicusok varrata csak a szakadások kis részében, főként fiatalokban történt kis kiterjedésű szakadás esetén kivitelezhető.  Az arthroscopos  meniscus-eltávolitás, az ízület további károsodásának megelőzése érdekében fontos.

 

A műtétet követően, amikor a fájdalom és duzzanat elmúlt, szükséges egy megfelelő   rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgási sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz. A műtéttől függően változik, de amennyiben csak részleges meniscus eltávolítás történt, a beteg aznap felkelhet, és aznap vagy másnap hazamehet a kórházból.

 

 

Térdszalag-szakadás   

A térdet az élet során sok baleset érheti. Ilyenkor a térdszalag és a meniscus sérülése következhet be. A leggyakoribb az elülső kereszt-szalag szakadása. Bizonyos sportokban, pl. síeléskor, ha a léc nem old le, vagy bármely sportban, amikor fordulás közben letapad a láb, vagy elakad, a térdízület kicsavarodhat. Ilyenkor az elülső keresztszalag részlegesen vagy tejesen szakad. A beteg hirtelen hasító fájdalmat érez, és a térd beduzzad.

A járóképesség megmaradhat, de a beteg a földről való elrugaszkodás bizonyos fázisában fájdalmas, instabil panaszokról számol be, a lábát néha leragadtnak érzi.

Az elülső keresztszalag-szakadás kombinálódhat a belső-, ritkábban a külső meniscus szakadásával. Ilyenkor típusos jel a térd forgatásakor jelentkező hirtelen fájdalom, és elakadás. Sokszor a térd egy hajlított rugalmasan kötött tartásban rögzül. Az oldalszalagok teljes szakadása nagy erejű oldalirányú direkt behatásra jöhet létre. Duzzanat, vérömleny, oldalirányú instabilitás alakulhat ki, s az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalom.

A térdsérüléseknél általánosan röntgenfelvétel készül, majd ha az orvos a vizsgálat során indokoltnak találja, akkor MRI-, ritkább esetben ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Ha a szalagszakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak pótlása.

A műtét utáni rehabilitációs és utókezelő gyógytornával helyreállítható a teljes értékű térdízületi működés.

A sportsérülések elkerülhetők a legalább egy hónapos felkészüléssel, edzésekkel és természetesen a bemelegítésekkel. Az évente egyhetes sportok veszélyesek, az egyéves kihagyásoknál a szervezet nem “emlékszik” azonnal a harmonikus mozgásokra, a felelőtlen bátorság rossz tanácsadó lehet.

 

 

Térdízületi porckopás

A térdízület ért folyamatos erőbehatás, az elszenvedett apró sérülések, valamint az életkor előrehal adtával alakul ki a porcfelszín pusztulása, kopása – az un. arthrosis – mely az idősebbek mellett egyre fiatalabbakat érintő betegség.

 

A fő panasz kezdetben a gyulladásos tünetek, mint a duzzadt, meleg, feszülő érzés. Fokozatosan kattogás, fájdalmas sercegésérezés jelentkezik mozgás közben. A fájdalom miatt a beteg a végtagját kíméli, ezért a combizomzat elsorvad. A krónikus szalagelégtelenség és az ízületi porc kopása, majd későbbi hiánya következtében a szalagok kevésbé tartanak, a térd “lötyögőssé” válik.

 

Porcépítés

Az utóbbi években kiemelkedően jó hatásfokú a „porcépítő” kezelés. A viscosuplement készítményekkel tudjuk elősegíteni a sérült porcállomány újra felépülését. Az ízületbe juttatott injekció tartalmazza magas koncentrációban a porc-szövet alapanyagát, ezzel elősegítve a porcfelszín regenerálódását.

 

 

 

A másik kezelési lehetőség a sajátvérből kinyert PRP plazma (növekedési faktorban dús thrombocyta sűrítmény) // ugrás a  PRP sajátvér szekcióhoz/ ízületbe injektálása, mely biológiai úton segíti elő a porcsejtek regenerálódását. Az eredményt később tablettás készítményekkel tartósíthatjuk.

Amennyiben a porcpusztulás mély, de körülírt, kis területet érint, akkor saját porcos-csontos blokk átültetés is kivitelezhető (un. „Mozaik-plastica”), műtéti úton. Az átültetett porc tökéletes beépüléséhez azonban fontos a tehermentesítés és gyógytorna utókezelés betartása.

Az izfelszín porcborítéka, ha teljesen lekopott, elpusztult, akkor protézis beültetéssel pótolhatjuk azt // Ugráss a Térdízületi porckopás, térdprotézis fejezethez/ . Ennek több fajtája létezik. A térdízületben a porckopás leggyakrabban a belső oldalon kezdődik. Megfelelő időben felismerve elegendő lehet csak az elkopott belső felszín pótlása, az un. unycondylaer protézissel. Ha azonban a porcfelszín mindkét oldalon elpusztultak, akkor a teljes térdfelszínt pótló, ún. totál térdprotézis beültetés a megfelelő megoldás. A műtét utáni 4-8 hét lábadozási idő elegendő arra, hogy az utasításoknak megfelelő utókezelés és gyógytorna visszasegítse a beteget a teljes életvitelbe.

 

Fiatalkori térdízület-betegségek

Serdülőkorban gyakoriak a bizonytalan térdfájdalmakkal járó panaszok. Ilyenkor általában a térdízület a lábszárcsont felöl, vagy a térdkalács mögött válik panaszossá, mely terhelésre fokozódik. Ezek a növekedéssel összefüggő fájdalmak többnyire ártalmatlanok, de az egyéb elváltozások kizárása szakorvos feladata. A térdízületi fájdalom oka lehet egyszerű lúdtalp, melynek kezelésével a fájdalom is megszűnhet.

A térdízület illetve a teljes alsó-végtag szögeltéréseinek (X-, O-láb) hátterében alkati, vagy másodlagos okok is állhatnak. Nehezen befolyásolhatók, azonban ha extrém mértékű az eltérés, akkor műtét szükséges a felnőttkori, korai ízületi kopások elkerülése érdekében.

A térdnek több ifjúkori szindrómája különböztethető meg, amelyek közt a leggyakoribb, a nem fertőzéses eredetű csontelhalás, ún. aszeptikus csont-nekrózisok csoportjába tartozó Osgood – Schlatter-syndroma. Ilyenkor a lábszárcsont térdkalács alatti szakaszán lévő előrenéző csontgumó (a térdfeszítő izmok inainak egyik tapadási pontja) elválik alapjától (melyhez addig csontosan nem rögzült), és megterheléskor kellemetlen panaszokat okoz. Kezelésében számos konzervatív megoldás létezik, de nem nagyméretű a műtéti megoldás is szóba jöhet.

Gyermek- és fiatal felnőttkorban egy rossz mozdulatnál, sportoláskor észlelhető először a nem traumás, hanem alkati térdkalács-ficam, mely az évek során többször ismétlődhet. Ilyenkor egy hirtelen fájdalomra a térdkalács kiugrik, ami látható, kézzel is tapintható. Előfordul, hogy magától helyére ugrik, amennyiben azonban ficamodott helyzetben marad, a térd egy fájdalmas, kissé hajlított kényszertartásban rögzül. A térd e betegsége alkati adottságra vezethető vissza. A térdkalács a láb hajlításakor egy anatómiailag kijelölt úton mozog. Amennyiben ezen a pályán eltérések vannak, vagy a térdkalácsot tartó szalagok lazák, illetve más irányba húzzák a térdkalácsot, akkor az kiugrik normál helyzetéből, azaz kificamodik. Az első ficamnál általában a helyretétel után, nyugalomba helyezés és 1-2 hetes gipszrögzítés válik szükségessé. Ezt követően a combfeszítő izmokat erősítő szigorú gyógytornát kell végezni, hiszen ezek azok az izmok, melyek a térdkalácsot a helyén tartják.
Ha a ficam többször ismétlődik, akkor a térdkalács belső felszínét borító, valamint a szomszédos porcok egyaránt sérülhetnek. Ekkor a hosszantartó, izomzatot sorvasztó rögzítés helyett célszerűbb lehet az elváltozást kiváltó fő eltérés műtéti megoldása.

 

A térdbetegségek megelőzése

A térdízületünk igen sérülékeny. A betegségek megelőzésében két fontos tényező: a testsúlykontroll és a térdkörüli izomzat edzése. Előbbi egyértelműen azt jelenti, hogy a fokozott terhelés kerülésével, csökken az ízületi porc terhelése, kopási rizikója. A combizomzat megfelelő kondicionálása, a rendszeres testmozgás, az egészséges csont és porcvédő életmód a betegség megjelenését megelőzheti.

 

 

 

További kérdése van? Regisztrált olvasóim kérdéseire emailben válaszolok.

A térdfájdalom okai

 |  A térd leggyakoribb betegségei, kiemelt, Térdizület, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

A térdfájdalom bármilyen életkorban kezdődhet, fiatalabb életkorban sportsérülés, vagy túlerőltetés, míg 40 év felett ...

Bővebben>>

Térdprotézis

A térdízületet borító porcfelszín degeneratív elváltozásai, napjainkban népbetegségnek számítanak a világon.

Bővebben>>

A vészjósló térdrecsegés

A térdrecsegésnek különböző fokozatai vannak, ettől függően kell kezelni a kellemetlen panaszokat. Részlet a 2009. július 29-i élő adásból.

Meniscus műtét (video)

Térdizületi arthroscopia (video)

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Hírek, Térdizület  |  Hozzászólások kikapcsolva

http://www.youtube.com/watch?v=-jIyvIVLYZM&feature=player_embedded

A meniscus sérülés, szakadás

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Hírek, Térdizület  |  Hozzászólások kikapcsolva

A térdízületben két csúszóporc (meniscus) helyezkedik el. A belső oldali a térd egyik legsérülékenyebb alkotója, a külső lényegesen ritkábban sérül. Gyermek­korban, fiatal felnőttkorban jellemzően sportsérülés, vagy közlekedési baleset során szakad el. Idősebb korosztálynál előtérbe kerül a tényleges sérülés nélkül kialakuló degeneratív szakadás, melynek oka a csúszóporc állományának gyengülése, és a terhelési porcfelszín által okozott u.n. becsípődés. 
Az elszakadt csúszóporc a szakadás helyén (típusosan a térd belső oldalán) terhelésre, rossz mozdulatra jelentkező fájdalmat okoz. Ha a beszakadt rész beúszik az ízület belsejébe, a térd “beakad”, nem nyújtható ki teljesen; néha ilyenkor csavaró mozdulattal a beakadt darab érezhető kattanás kíséretében a helyére pattintható, ilyenkor a térd ismét nyújtahtóvá válik.

Bármilyen okból szakad el a meniscus, annak gyógyulása csak az esetek kis részében valósul meg. A leszakadt darab viszont a térd üvegporc felszínét előbb-utóbb tönkreteszi, porckopás indul meg. Ezért a 6-8 hét alatt nem gyógyuló esetekben műtéti megoldás, a térd tükrözése (arthroscopia) javasolt. Legtöbbször a leszakadt darabot eltávolítjuk, és a helyét lesímítjuk a további szakadás megelőzésére.

Térdfájás – és ami mögötte van

A 18 éven felüli népesség 10%-a szenved tüneteket okozó arthrosisban, s ezek fele – vagyis a teljes felnőtt népesség 5%-a – térdarthrosis-ban. Gyakoribb és korábban jelentkezik nőkön, nagyon gyakran már 45–65 éves kor között, vagyis munkaképes korban. Miért ilyen gyakori a térdarthrosis? – kérdezhetjük. Két lábon járás, teherviselés, túlterhelés – lehetne a válasz. De akkor a boka primer (nem poszttraumás vagyarthritist követő) arthrosisa miért nem fordul elő? Erre a paradoxonra a legutóbbi évek kutatásai adtak választ: a boka chondrocytáinak élettartama hosszabb, ezek kevésbé sérülékenyek. Ennek a különbségnek is lehet filogenetikai oka. Hárommillió évvel ezelőtt, amai Etiópiában élt, Lucy nevű ősanyánk – vezetéknevén Australopithecus afarensis– volt az első teljesen extendált térddel, gyakorlatilag mindig két lábon járólény, akinek keze teljesen felszabadult. Az emberszabású majmok nem tudják térdüket maximálisan kinyújtani, s ezért nem tudnak s nem is szeretnek hosszasan kétlábon járni. Az emberi térdízület filogenetikailag tehát nagyon új szerkezet, egyik legemberibb vonásunk, hiszen a kéz állandó használatát, illetve agyunk fejlődésétez tette lehetővé. Lucy agya alig volt nagyobb, mint a csimpánzoké, de leszármazottaié rohamosan fejlődni kezdett. Lehet, hogy térdünk sérülékenysége viszonylag új voltában gyökerezik?

Tovább >>

Testmozgással késleltethető a térdízületi porcok kopása

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Hírek, Térdizület, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

Svéd kutatók arról számolnak be, hogy az ízületi porcok leépülését az ízületi gyulladás korai felismerése mellett mértékletes testmozgással is késleltetni lehet. Véleményük szerint ez az egyik leghatékonyabb módja a betegséggel járó fájdalom csillapításának, és az érintett ízületi funkció, valamint porc javulásának.

Az idült ízületi gyulladás tüneteivel járó csontbetegség (orvosi nevén oszteoartritisz) a derékfájás és a csontritkulás után a harmadik leggyakoribb mozgásszervi elváltozás felnőttkorban. A lakosság öregedésével e krónikus betegség kezelési módszereinek kutatása egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Eddig általánosan elterjedt nézetnek számított, hogy a testmozgás nem erősíti, sokkal inkább fokozza az ízületi porcok leépülését. Az ízületi porcok kopásának folyamatát hagyományosan radiológiai módszerekkel vizsgálják, ez az eljárás azonban nem teszi lehetővé, hogy a károsodást már a porc súlyos elváltozásainak megjelenése előtt kimutassák. A mágneses rezonancián (MRI) alapuló képalkotó eljárás fejlődésével ez az akadály megszűnt.

Leif Dahlberg és Eva M. Roos svéd kutatók az MRI-t alkalmazták arra, hogy kiderítsék, milyen hatással van a mérsékelt testmozgás az ízületi gyulladás szempontjából különösen veszélyeztetett személyek térdízületi porcára. Tanulmányukba olyan középkorú (35-50 éves) férfiakat (29), valamint nőket (16) vontak be, akik korábban már átestek térdízület- (meniszkusz)-műtéten.

A résztvevőket testmozgást végző, valamint kontrollcsoportba osztották. Az előbbi tagjai hetente háromszor egyórás aerobic- és súlyemelés-programban vettek részt, négy hónapon keresztül és felügyelet mellett. A vizsgálat kezdetekor, majd a vizsgálat ideje alatt mindkét csoport tagjait MRI-vel vizsgálták. A kutatók a porc keménységét és rugalmasságát jelző ún. glükoz-aminoglikán-tartalom mérésével értékelték a résztvevők térdporcának minőségét. A pácienseknek fájdalmaikra, térdmerevségükre, továbbá általános testmozgási szokásaikra vonatkozó kérdéseket is meg kellett válaszolniuk.

Az Arthritis & Rheumatism című szakfolyóirat 2005. novemberi számában a kutatók arról számolnak be, hogy a testmozgás vélhetően nemcsak enyhíti az oszteoartritiszben szenvedők ízületi tüneteit, illetve javítja a porc működését, de a térdporc minőségében is javulást okoz. Az aktív csoportból sokan érezhető javulást tapasztaltak a testmozgás hatására, szemben a kontrollcsoporttal. Az önértékelés eredményét a teljesítmény és az állóképesség objektív javulása is alátámasztotta, illetve az emelkedő glükoz-aminoglikán-tartalom és az MRI-vizsgálatok is igazolták.

Dahlberg és Roos szerint eredményeik gyenge pontja, hogy kísérletüket eddig csak kevés, és kizárólag meniszkusz-műtéten átesett személyen végezték el, míg a rendszeres testmozgás térdre gyakorolt hosszú távú hatásait figyelmen kívül hagyták. Hangsúlyozzák azonban, hogy az ízületi gyulladásra hajlamos személyek rendszeres, mérsékletes testmozgással megelőzhetik a betegség kialakulását.

PRP

 |  Combfej elhalás, Hírek, Teniszkönyök, Térdizület, Térdprotézis, Thrombocyta  |  Hozzászólások kikapcsolva

Szerző: Sikos Géza

Mit jelent a VGV (angolul PRP) ?

Az emberi vért ún. alakos elemek (pl. vörös és fehérvérsejtek) valamint vérplazma alkotja. Az alakos elemek között találjuk az ún. vérlemezkéket (thrombocyták), amelyek a véralvadás folyamatában jelentős szerepet játszanak, ezek zárják el a vérereken keletkező sérüléseket.

A Vérlemezkékben Gazdag Vérplazma (VGV, angolul PRP) koncentrált vérplazmát jelent, amelyben a normál keringő vérben található vérlemezke szám kb. ötszörös mennyiségét tartalmazza. Emellett a vérplazma tartalmaz növekedési faktorokat (PDGF, VEGF) és más bioaktív fehérjéket is, amelyek felgyorsítják a  szövetátépülést. A vérlemezkék szintén fontosak a sebgyógyulásban is, úgy vélik, hogy a vérlemezkék számának növelésével a seb, ill. szövetek gyógyulását gyorsítani lehet.

A VGV alkalmazása

A VGV-t  a gyógyászat több területén alkalmazzák: ínsérülések gyógyulásának felgyorsítására, csont és ízületi gyulladásokban, combfejelhalás korai periodusában, egyes fogászati kezelésekben (pl. állcsont rekonstrukció) és a szívsebészetben is. A koncentrált vérplazma bizonyítottan gyorsítja a sebgyógyulást és a szöveti regenerációt, így számos területen előnyösen alkalmazhatóak.

A VGV kinyeréséhez a paciens vérét centrifugálni kell, így lehet elválasztani a sejtes elemeket a folyékony részektől. A leülepedett sejtes anyag a VGV, amelyet fecskendőben lehet eljuttatni a sebészi területre.