A térdizület gyakoribb betegségei

A térdizületi betegségek korán jelentős tüneteket okoznak, mivel a térdizületeink is testünk teher-viselését végzik, a kétlábra emelkedést követően, s a kieső funkció hamar komoly panaszokat okoz.

A térdizületi porckopás, más néven arthrosis előfordulási gyakorisága a második helyen áll, közvetlenül a csípőizület megbetegedései után. A térd megbetegedései közt fiatalkorban többnyire a növekedéskor fellépő térdfájdalom a gyakori, de még többször találkozhatunk a szalag- és porcsérülésekkel, valamint a kezdődő porc kopás tünetei okozhatnak panaszokat. A térdizületnek és térdkalácsnak előfordulhatnak fejlődési rendellenességei, a térdizület illetve a lábszár kóros tengelyállása (O-, X-láb), térdhajlati cysta, porcleválás, speciális csontelhalással járó kórképek, a térdkalács veleszületett vagy szerzett ficamai okozhatják a leggyakoribb térdizületi betegségeket.

A térdbetegségek kialakulásának okai

A térdizület betegségeinek megértéséhez ismernünk kell az izület felépítését, annak anatómiáját. A térd egy kéttengelyű csuklóizület, melynek felépítésében három csont játszik szerepet: combcsont, lábszárcsont és a térdkalács. A comb-, valamint a lábszárcsont – alkotja a tényleges teherviselő izületet, a térdkalács viszont az erőátvitelben tölt be igen fontos szerepet. Amikor hajlított helyzetből kinyújtani akarjuk lábszárunkat, akkor combizomzat megfeszül, a térdkalács ráterhel az izületre – mintegy alátámasztást biztosít a végtag kinyújtásához. A kétlábra emelkedést következtében, a járás bizonyos fázisaiban a testsúly többszöröse nehezedik a térdizületre, mert az izomzat feszülése plusz teherként járul a testúlyunkhoz. Az izületi csontvégeket a fokozott teherviselés és gördülékeny elmozdulás érdekében vastag porc-felszín borítja. A porcfelszín legkisebb sérülése, kopása a teherviselés közben gyorsan komoly porckopássá alakulhat.

A csontos részeken kívül a lágyrészek (szalagok, C-alakú mozgó porcok, ún. meniscusok, izületi tok) felelősek az izület harmonikus mozgásáért, az izület stabilizálásáért. A két említett csont, mint egy kéttengelyű csuklóizület néz egymás felé porcborítékkal, melyek közt a külső és belső oldalon egy-egy félhold vagy C-alakú porc, u.n. meniscusok foglalnak helyet, mintegy kiegyenlítve a közel henger- és sík felületek közötti geometriai különbséget. A meniscusok a két porcos felszín közt fellépő erőket csillapítják, és gördülékenyebbé teszik a mozgást. A két félhold alakú porc között fut keresztbe az elülső és hátulsó keresztszalag, melyek a járás különböző fázisában stabilizálják a térdet. Az izület oldalirányú merevítéséért főként a külső és belső oldalon lévő oldalszalagok felelősek.

A térdizület mozgásában a térden átívelő izmok aktívan, a térdkalács, a szalagok, a meniscuszok és a tok passzívan vesznek részt. A mozgásból adódóan a felnőtt térdizület teljesen kinyújtható (lazaság esetén legfeljebb 5-10 fokkal még túl is nyúlik), és adottságtól függően kb. 120-160 fokig hajlítható. Derékszögben behajlított térdnél még vizsgálható a térd ki-be forgása, ún. rotációja.

A térdizületi panaszokkal általában ortopédiai szakrendeléshez kell fordulni. Az orvos először mindkét oldali izületet külsőleg veszi szemügyre (az összehasonlító vizsgálat alapvető szempont), majd megtapintva fájdalmat, duzzanatot, kóros izületi folyadékot, cystát keres. Ezután következik a passzív mozgás vizsgálata, mely során az izület mozgásterjedelmét figyeli meg. Közben az izület oldal- és nyílirányú instabilitását is vizsgálja a porcok ún. provokációs tesztjeivel együtt. Ha a vizsgálat eredményei megkívánják, röntgen-, ultrahang-, MRI-, ritkább esetben CT-vizsgálat végezhető.

Gyakoribb fiatalkori térdizület-betegségek

Serdülőkorban gyakoriak a bizonytalan térdfájdalmakkal járó panaszok. Ilyenkor általában a térdizület a lábszárcsont felöli távolabbi oldalon, vagy a térdkalács mögött válik panaszossá, mely terhelésre fokozódik. Ezek a növekedéssel összefüggő fájdalmak többnyire ártalmatlanok, de az egyéb elváltozások kizárása szakorvos feladata. A térdizületi fájdalom oka lehet egyszerű lúdtalp, melynek kezelésével a fájdalom is megszűnhet.

A térdizület illetve a teljes alsó-végtag szögeltéréseinek (X-, O-láb) hátterében alkati, vagy másodlagos okok is állhatnak. Nehezen befolyásolhatók, azonban ha extrém mértékű az eltérés, akkor műtét szükséges a felnőttkori, korai izületi kopások elkerülése érdekében.

A térdnek több ifjúkori szindrómája különböztethető meg, amelyek közt a leggyakoribb, a nem fertőzéses eredetű csontelhalás, ún. aszeptikus csont-nekrózisok csoportjába tartozó Osgood – Sclatter-syndroma. Ilyenkor a lábszárcsont térdkalács alatti szakaszán lévő előrenéző csontgumó (a térdfeszítő izmok inainak egyik tapadási pontja) elválik alapjától (melyhez addig csontosan nem rögzült), és megterheléskor kellemetlen panaszokat okoz. Kezelésében számos konzervativ megoldás létezik, de nem nagyméretű a műtéti megoldás is szóbajöhet.

Gyermek- és fiatal felnőttkorban egy rossz mozdulatnál, sportoláskor észlelhető először a nem traumás, hanem alkati térdkalács-ficam, mely az évek során többször ismétlődhet. Ilyenkor egy hirtelen fájdalomra a térdkalács kiugrik, ami látható, kézzel is tapintható. Előfordul, hogy magától helyére ugrik, amennyiben azonban ficamodott helyzetben marad, a térd egy fájdalmas, kissé hajlított kényszertartásban rögzül. A térd e betegsége alkati adottságra vezethető vissza. A térdkalács a láb hajlításakor egy anatómiailag kijelölt úton mozog. Amennyiben ezen a pályán eltérések vannak, vagy a térdkalácsot tartó szalagok lazák, illetve más irányba húzzák a térdkalácsot, akkor az kiugrik normál helyzetéből, azaz kificamodik. Az első ficamnál általában a helyretétel után, nyugalomba helyezés és 1-2 hetes gipszrögzítés válik szükségessé. Ezt követően a combfeszítő izmokat erősítő szigorú gyógytornát kell végezni, hiszen ezek azok az izmok, melyek a térdkalácsot a helyén tartják.
Ha a ficam többször ismétlődik, akkor a térdkalács belső felszínét borító, valamint a szomszédos porcok egyaránt sérülhetnek. Ekkor a hosszantartó, izomzatot sorvasztó rögzítés helyett célszerűbb lehet az elváltozást kiváltó fő eltérés műtéti megoldása.

A térd lágyrész-sérülései

A térdet az élet során sok baleset érheti. Ilyenkor a térdszalag és a meniscus sérülései fordulnak elő leggyakrabban. A szalagok általában húzódhatnak, szakadhatnak. A leggyakoribb az elülső keresztszalag szakadása. Bizonyos sportokban, pl. síeléskor, ha a léc nem old le, vagy bármely sportban, amikor fordulás közben letapad a láb, vagy elakad, a térdizület kicsavarodhat. Ilyenkor az elülső keresztszalag részlegesen vagy tejesen szakad. A beteg hirtelen hasító fájdalmat érez, a térd beduzzad. Ha a szakadt darab hátracsapódik, akkor a hajlításban elmaradás, és a fájdalmas terhelés a tünet. A járóképesség megmarad, a beteg a földről való elrugaszkodás bizonyos fázisában fájdalmas, instabil panaszokról számol be, a lábát néha leragadtnak érzi.

Az elülső keresztszalag-szakadás kombinálódhat a belső, ritkábban a külső meniscus szakadásával. Ilyenkor típusos jel a térd forgatásakor jelentkező hirtelen fájdalom, és elakadás. Sokszor a térd egy hajlított rugalmasan kötött tartásban rögzül. Az oldalszalagok teljes szakadása nagy erejű oldalirányú direkt behatásra jön létre. Duzzanat, vérömleny, oldalirányú instabilitás jön létre, az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalommal.

A térdsérüléseknél általánosan röntgenfelvétel készül, majd ha az orvos a vizsgálat során indokoltnak találja, akkor MRI-, ritkább esetben ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Ha a szalagszakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak ún. arthroscopos eltávolítása, a további izületi károsodás megelőzése érdekében.

Az elülső keresztszalag pótlásáról megoszlanak a vélemények. Sokan azt állítják, hogy funkcióját a megerősített combizomzat átveszi, de ha az instabilitás maradandó tünet, illetve az illető aktív sportoló, akkor ma már igen gyors és hatékony műtéti módszerrel is történhet a pótlás. A műtét utáni rehabilitációs és utókezelő gyógytornával helyreállítható a teljes értékű térdizületi működés.

A szalag- és menicus-sérüléseknél nagyon fontos az időben elkezdett gyógytorna, a zsugorodások, hegesedések megelőzése miatt. A sportsérülések elkerülhetők a legalább egy hónapos felkészüléssel, edzésekkel és természetesen a bemelegítésekkel. Az évente egyhetes sportok veszélyesek, az egyéves kihagyásoknál a szervezet nem “emlékszik” azonnal a harmonikus mozgásokra, a felelőtlen bátorság rossz tanácsadó lehet.

A térd arthrosisa

A térdizület ért folyamatos erőbehatás, az elszenvedett apró sérülések, valamint az életkor előrehaladtával, a porcfelszín pusztulásával, kopásával alakul ki az arthrosis, mely a idősebbek mellett egyre fiatalabb érintő betegség. A betegség kezdetben az indulási, később terhelésre jelentkező térdkörüli fájdalomban, mozgáskorlátozottságban nyilvánul meg. Ezt megelőzhetik a gyulladásos tünetek, mint a duzzadt, fezsülő, néha meleg tapintatú térd képe, ahol a térdhajlati u.n. Baker-cysta jelenléte utalhat a porckopási folyamatra.

A térdizületi arthrosis kialakulásának számos másodlagos hajlamosító, ún. prearthroticus tényezői is szerepelhet. Ilyenek a csípő és láb deformitásai, a lábtengely deformitások (O- és X-láb), a meniscus sérülései és ezek műtétét követő túlsúly, túlzott megterhelés, szalagsérülések, izületi törések, csontot, porcot érintő gyulladások, fejlődési rendellenességek, reumás betegségek, térdet érintő fertőzések, anyagcsere betegségek és tumorok. Kiemelten fontos ezen elváltozások korai kezelésbe vétele, hogy a súlyos porckopást megelőzzük.

A fő panaszt az izület reggeli mozgáskorlátozottsága, merevsége uralja, mely később oldódik. Fokozatosan ún. kattogás, sercegés érezhető a térdkalács alatt, majd a mozgás beszűkülésével zsugorodások alakulhatnak ki. A fájdalom miatt a beteg a végtagját kíméli, ezért a combizomzat elsorvad. A krónikus szalagelégtelenség és az izületi porc kopása, majd későbbi hiánya következtében a szalagok kevésbé tartanak, a térd “lötyögőssé” válik.

Az orvos az anamnézis felvétele és a fizikális vizsgálat után röntgenfelvételt készített a térdről. Ez általában elég az arthrosis diagnózisának a felállításához, de kiegészítő vizsgálatokkal is alátámasztható. A CT-, MRI- és izotópvizsgálatokat, csak más betegségek kizárása érdekében lehet szükséges.

A korai arthrosis hagyományos kezelésben a fizikoterápia, gyógyfürdő therapia, mint: torna, víz alatt torna, valamint elektromos, mágneses kezelések jöhetnek számításba.

Az utóbbi években kiemelkedően jó hatásfokú u.n. porcépítő készítményekkel tudjuk elősegíteni a sérült porcállomány újra felépülését. Az izületbe juttatott injekció tartalmazza magas koncentrációban a porc-szövet alapanyagát, ezt az izületbe injektálva elősegíti a porcfelszín regenerálódását. Az eredményt később tablettás készítményekkel tartósithatjuk

Amennyiben a porcpusztulás körülírt, kis területet érint, akkor saját porcos-csontos blokk átültetés is kivitelezhető (u.n. „Mozaik-plastica”), műtéti úton. Az átültetett porc tökéletes beépüléséhez azonban fontos a tehermentesítés és gyógytorna utókezelés betartása.

Az izfelszín porcborítéka ha teljesen lekopott, elpusztult, akkor protézis beültetésel pótolhatjuk azt. Ennek több fajtája létezik. A térdizületben a porckopás legygakraban a belső oldalon kezdődik. Megfelelő időben felismerve elegendő lehet csak az elkopott belső felszín pótlása, az u.n. unycondylaer protézissel. Ha azonban a porcfelszin mindkét oldalon elpusztultak, akkor a teljes térdfelszínt pótló, ún. totál térdprotézis beültetés a megfelelő megoldás. A műtét utáni 4-8 hét lábadozási idő elegendő arra, hogy az utasításoknak megfelelő utókezelés és gyógytorna vissza segítse a beteget a teljes életvitelbe.

A térdbetegségek megelőzése

A térdizületünk igen sérülékeny. A betegségek megelőzésében két fontos tényező: a testsúlykontroll és a térdkörüli izomzat edzése. Elöbbi egyértelműen azt jelenti, hogy a fokozott terhelés kerülésével, csökken az izületi porc terhelése, kopási rizikója. A combizomzat megfelelő kondicionálása, a rendszeres testmozgás, az egészséges csont és porcvédő életmód a betegség megjelenését megelőzheti.