A térdfájdalom okai

 |  A térd leggyakoribb betegségei, kiemelt, Térdizület, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

A térdfájdalom bármilyen életkorban kezdődhet, fiatalabb életkorban sportsérülés, vagy túlerőltetés, míg 40 év felett ...

Bővebben>>

Térdprotézis

A térdízületet borító porcfelszín degeneratív elváltozásai, napjainkban népbetegségnek számítanak a világon.

Bővebben>>

Interjú Dr. Váczi Gáborral a DunaTV reggeli műsorában

A vészjósló térdrecsegés

A térdrecsegésnek különböző fokozatai vannak, ettől függően kell kezelni a kellemetlen panaszokat. Részlet a 2009. július 29-i élő adásból.

Kínos reptéri motozás – orvosi fém a szervezetben

 |  Csípőprotézis, Felnőttkori balesetek, Hírek, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

A beültetett orvosi fémről igazolás készül, amit a repülőtéren be lehet mutatni. Ha a hatóságok nem fogadják el, a kórháznál ellenőrizhetik az igazolás hitelességét. Részlet a 2009. július 29-i élő adásból.

Térdfájás – és ami mögötte van

A 18 éven felüli népesség 10%-a szenved tüneteket okozó arthrosisban, s ezek fele – vagyis a teljes felnőtt népesség 5%-a – térdarthrosis-ban. Gyakoribb és korábban jelentkezik nőkön, nagyon gyakran már 45–65 éves kor között, vagyis munkaképes korban. Miért ilyen gyakori a térdarthrosis? – kérdezhetjük. Két lábon járás, teherviselés, túlterhelés – lehetne a válasz. De akkor a boka primer (nem poszttraumás vagyarthritist követő) arthrosisa miért nem fordul elő? Erre a paradoxonra a legutóbbi évek kutatásai adtak választ: a boka chondrocytáinak élettartama hosszabb, ezek kevésbé sérülékenyek. Ennek a különbségnek is lehet filogenetikai oka. Hárommillió évvel ezelőtt, amai Etiópiában élt, Lucy nevű ősanyánk – vezetéknevén Australopithecus afarensis– volt az első teljesen extendált térddel, gyakorlatilag mindig két lábon járólény, akinek keze teljesen felszabadult. Az emberszabású majmok nem tudják térdüket maximálisan kinyújtani, s ezért nem tudnak s nem is szeretnek hosszasan kétlábon járni. Az emberi térdízület filogenetikailag tehát nagyon új szerkezet, egyik legemberibb vonásunk, hiszen a kéz állandó használatát, illetve agyunk fejlődésétez tette lehetővé. Lucy agya alig volt nagyobb, mint a csimpánzoké, de leszármazottaié rohamosan fejlődni kezdett. Lehet, hogy térdünk sérülékenysége viszonylag új voltában gyökerezik?

Tovább >>

A teljes térdprotézis (Total Knee Arthroplasty) video

 |  Hírek, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

http://www.youtube.com/watch?v=GIdqDEs8y6M&feature=player_embedded

Amenyiben a videó nem jelenik meg, nézze meg itt!

Testmozgással késleltethető a térdízületi porcok kopása

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Hírek, Térdizület, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

Svéd kutatók arról számolnak be, hogy az ízületi porcok leépülését az ízületi gyulladás korai felismerése mellett mértékletes testmozgással is késleltetni lehet. Véleményük szerint ez az egyik leghatékonyabb módja a betegséggel járó fájdalom csillapításának, és az érintett ízületi funkció, valamint porc javulásának.

Az idült ízületi gyulladás tüneteivel járó csontbetegség (orvosi nevén oszteoartritisz) a derékfájás és a csontritkulás után a harmadik leggyakoribb mozgásszervi elváltozás felnőttkorban. A lakosság öregedésével e krónikus betegség kezelési módszereinek kutatása egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Eddig általánosan elterjedt nézetnek számított, hogy a testmozgás nem erősíti, sokkal inkább fokozza az ízületi porcok leépülését. Az ízületi porcok kopásának folyamatát hagyományosan radiológiai módszerekkel vizsgálják, ez az eljárás azonban nem teszi lehetővé, hogy a károsodást már a porc súlyos elváltozásainak megjelenése előtt kimutassák. A mágneses rezonancián (MRI) alapuló képalkotó eljárás fejlődésével ez az akadály megszűnt.

Leif Dahlberg és Eva M. Roos svéd kutatók az MRI-t alkalmazták arra, hogy kiderítsék, milyen hatással van a mérsékelt testmozgás az ízületi gyulladás szempontjából különösen veszélyeztetett személyek térdízületi porcára. Tanulmányukba olyan középkorú (35-50 éves) férfiakat (29), valamint nőket (16) vontak be, akik korábban már átestek térdízület- (meniszkusz)-műtéten.

A résztvevőket testmozgást végző, valamint kontrollcsoportba osztották. Az előbbi tagjai hetente háromszor egyórás aerobic- és súlyemelés-programban vettek részt, négy hónapon keresztül és felügyelet mellett. A vizsgálat kezdetekor, majd a vizsgálat ideje alatt mindkét csoport tagjait MRI-vel vizsgálták. A kutatók a porc keménységét és rugalmasságát jelző ún. glükoz-aminoglikán-tartalom mérésével értékelték a résztvevők térdporcának minőségét. A pácienseknek fájdalmaikra, térdmerevségükre, továbbá általános testmozgási szokásaikra vonatkozó kérdéseket is meg kellett válaszolniuk.

Az Arthritis & Rheumatism című szakfolyóirat 2005. novemberi számában a kutatók arról számolnak be, hogy a testmozgás vélhetően nemcsak enyhíti az oszteoartritiszben szenvedők ízületi tüneteit, illetve javítja a porc működését, de a térdporc minőségében is javulást okoz. Az aktív csoportból sokan érezhető javulást tapasztaltak a testmozgás hatására, szemben a kontrollcsoporttal. Az önértékelés eredményét a teljesítmény és az állóképesség objektív javulása is alátámasztotta, illetve az emelkedő glükoz-aminoglikán-tartalom és az MRI-vizsgálatok is igazolták.

Dahlberg és Roos szerint eredményeik gyenge pontja, hogy kísérletüket eddig csak kevés, és kizárólag meniszkusz-műtéten átesett személyen végezték el, míg a rendszeres testmozgás térdre gyakorolt hosszú távú hatásait figyelmen kívül hagyták. Hangsúlyozzák azonban, hogy az ízületi gyulladásra hajlamos személyek rendszeres, mérsékletes testmozgással megelőzhetik a betegség kialakulását.

A térdízületi kopás és kezelése

 |  A térd leggyakoribb betegségei, Hírek, Térdprotézis  |  Hozzászólások kikapcsolva

A nagyízületeket érintő degeneratív elváltozások népbetegségnek számítanak a világon napjainkban. Az ortopédiai műtéti beavatkozások nagy része manapság az utóbbi elváltozások miatt történik. Már fiatal életkorban jelentősebb sérülés nélkül jelentkeznek betegek az orvosnál, főként a térdízületet érintő fájdalommal, melyet megerőltetésnek tulajdonítanak.

Eleinte a fizikai terhelés csökkentése, átmeneti gyógyszeres kezelés (gyulladáscsökkentők), fizikoterápia a panaszokat megoldja, de számos esetben egyre kisebb megerőltetés visszatérő fájdalmat eredményez, mely iskolai testnevelés-felmentésekhez, majd a normális ízületi terhelést is fokozatosan csökkentő állapothoz vezet. Az utóbbi következtében az ízület aktív funkciójában részt vevő izmok erő- és tónuscsökkenése következik be, ami az állapotot tovább rontja. Az elgyengült izomzat miatt instabilitás-érzés, majd nyugalmi fájdalom is kialakulhat.

A rendelkezésre álló műszeres vizsgálatok közül a hagyományos röntgen vizsgálat eleinte nem mutat különösebb eltérést. A modern mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) már az ízületi felszínek szerkezeti elváltozását megerősítheti. Krónikussá váló esetekben műtéti beavatkozás is történik, ami a térdízületi artroszkópiát jelenti. Az utóbbi előnye, hogy a kórokat egyértelműen eldöntve egyben módot ad a célzott műtéti beavatkozásra is, mint az ízületi felszínek egyenetlenségeinek – felrostozódások, repedések – korrigálására (shaving), a leváló darabok eltávolítására, a holdasporc (meniscus) szakadásainak kiigazítására, ízületitok-plasztikára, kóros nyálkahártyaredők eltávolítására és még sok más speciális műtéti megoldásra. Mindezek nagyobb bőrsebzés nélkül oldhatók meg az utóbbi technikával, ami a gyógyulás feltételeit optimálissá és gyorsabbá teszi.

Néhány esetben a beavatkozás diagnosztikus marad, melyet porcprotektív kúra követ. Ez utóbbi kezelés manapság szájon át szedhető gyógyszerekkel történik, míg korábban az injekciós forma dominált. A mai készítmények felvették a versenyt injekciós elődeikkel és előnyük, hogy kevesebb kellemetlenséggel járnak. Az “idő vasfoga” néhány közlekedési és sportsérüléssel társulva természetesen komolyabb bélyegeket is hagy hátra, ilyen esetekben az ízületi felszínek erőteljesebben és nagyobb kiterjedésben károsodhatnak és elindul a “lejtőn” a folyamat, amit ízületi kopásnak (artrózis) nevezünk. Felgyorsult életvitelünknek köszönhetően ez utóbbi betegség egyre kevésbé életkorfüggő, mondhatni inkább biológiai életkor függő.

Az életvitel és a “bélyeggyűjtés” következtében hátramaradt károsodások porcsérüléseket eredményeznek. Ezek ízületfelszín-egyenetlenségekként biomechanikai működési zavart idéznek elő. Mindez idővel káros nyákfelszaporodást is okoz, amit sínovitisnek nevezünk, az említett alapfolyamatot pedig porclágyulásnak (chondromalatia), kiterjedt és előrehaladott állapotban artrózisnak. Az “idő vasfoga” az ízületi felszínek károsodását okozhatja.

Az említettekhez nem teljesen tisztázott módon porc-anyagcserezavar is társul, esetlegesen kiváltó tényezőként is szerepelhet. Kóros ízületi folyadékfelszaporodás azonban itt nem részletezett reumatológiai kórképekben önállóan is előfordulhat. Így különösen nagy szerepe van az előzetes vizsgálatoknak, esetlegesen az artroszkópiának.

Az elváltozások súlyosságával a műtéti beavatkozások is erőteljesebbé válnak, mivel a tüneti kezelések egyre kevésbé hatásosak. Természetesen nem ilyen ütemben és egyszerűséggel rohan végig a betegség, az egyes állapotok stagnálhatnak, a kezelések hatásosságától függően változhatnak.

Fiatal életkorban az úgynevezett mozaik-porcplasztika kecsegtethet eredménnyel, de később csak a felszínpótlás ad megfelelő eredményt. Bizonyos esetekben a nem kis beavatkozások közé tartozó tengelykorrekciós műtét is szóba kerül. A protézisbeültetésekhez minden esetben az eredeti ízületi felszíneket el kell távolítani, tehát többé már nem állítható helyre az eredeti állapot. Sablonokkal kialakított helyre ragasztással (csontcement) vagy ragasztás nélkül kerül beültetésre a műízület. A térdprotézis lehet részleges vagy teljes felszínpótló. Mindkét eset az élő csontszövet csökkenésével jár. Ez utóbbi nem lenne olyan probléma, ha ezek a műízületek nem használódnának el és nem szorulnának alkatrészcserére, mint azt a motorizációs világban már megszoktunk.

A saját élő “futóműveink” esetében talán a biológiai kilométeróra hiányában nehéz pontosan kiszámítani az elhasználódás időintervallumát. Mivel, mint tudjuk, örök garancia csak reklámfogásként néhány iparcikkre létezik, így ezek esetében is kell számolnunk revízióval, ami viszont sokkal komolyabb probléma, mint az első műtét elvégzése. Itt ugyanis a megváltozott anatómiai helyzet, csonthiány, defektus nehezíti a sablonokra épülő protézisek beültetését, nem is beszélve a korábbi műtéti hegek és átalakult szövetstruktúrák további potenciális szövődmény lehetőségéről.

A technika és az orvostudomány persze örök versenyfutásban van a természettel, de ebben a versenyben is vannak győztesek és vesztesek egyaránt. Szokás a statisztikára hivatkozva azt mondani, hogy például csak egy százalékban fordul elő szövődmény, de ha 100 esetből az az 1 pont én vagyok, akkor tulajdonképpen nekem ez pontosan 100 százalékos kudarcot jelent. De ne legyünk azért ennyire pesszimisták, hiszen ha mindennek csak az árnyoldalát néznénk, akkor az emberek többsége az ágyban fekve jajgatna naphosszat, ahelyett, hogy bár orvos és beteg egyaránt kockázatot vállal, de tartósan panasz- és fájdalommentes, azaz teljes értékű életet biztosító beavatkozásokat végezzenek azokon, akik erre rászorulnak. Ha pedig az egészségbiztosító is fel tudja adni a restriktív megszorító intézkedéseit, akkor az egészségügy végre fellélegezve, teljes mellbedobással végezheti munkáját mindenki legjobb megelégedésére.

Marafkó, Cs.

PRP

 |  Combfej elhalás, Hírek, Teniszkönyök, Térdizület, Térdprotézis, Thrombocyta  |  Hozzászólások kikapcsolva

Szerző: Sikos Géza

Mit jelent a VGV (angolul PRP) ?

Az emberi vért ún. alakos elemek (pl. vörös és fehérvérsejtek) valamint vérplazma alkotja. Az alakos elemek között találjuk az ún. vérlemezkéket (thrombocyták), amelyek a véralvadás folyamatában jelentős szerepet játszanak, ezek zárják el a vérereken keletkező sérüléseket.

A Vérlemezkékben Gazdag Vérplazma (VGV, angolul PRP) koncentrált vérplazmát jelent, amelyben a normál keringő vérben található vérlemezke szám kb. ötszörös mennyiségét tartalmazza. Emellett a vérplazma tartalmaz növekedési faktorokat (PDGF, VEGF) és más bioaktív fehérjéket is, amelyek felgyorsítják a  szövetátépülést. A vérlemezkék szintén fontosak a sebgyógyulásban is, úgy vélik, hogy a vérlemezkék számának növelésével a seb, ill. szövetek gyógyulását gyorsítani lehet.

A VGV alkalmazása

A VGV-t  a gyógyászat több területén alkalmazzák: ínsérülések gyógyulásának felgyorsítására, csont és ízületi gyulladásokban, combfejelhalás korai periodusában, egyes fogászati kezelésekben (pl. állcsont rekonstrukció) és a szívsebészetben is. A koncentrált vérplazma bizonyítottan gyorsítja a sebgyógyulást és a szöveti regenerációt, így számos területen előnyösen alkalmazhatóak.

A VGV kinyeréséhez a paciens vérét centrifugálni kell, így lehet elválasztani a sejtes elemeket a folyékony részektől. A leülepedett sejtes anyag a VGV, amelyet fecskendőben lehet eljuttatni a sebészi területre.