Csontritkulás

Az osteoporózis első sorban az idős kor betegsége, nem csoda tehát, hogy az életkorral haladva egyre jobban előtérbe kerül a csontritkulás megelőzése, szűrővizsgálata és a kezelése. A kezdeti tünet – terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom – annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá.

A legfontosabb cél a megelőzés, korai diagnózis ill. a megfelelő kezelés (diéta, torna, gyógyszeres kezelés ill. ezek kombinációja). Fontos a rendszeres csontsűrűség-mérés (denzitometria), amely a legfontosabb csontritkulás indikátor.
Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Sokszor előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.

Tünetek

A kezdeti tünet – terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom – annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is a kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.
A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséböl jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.

Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli – pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik.

A csontritkulás lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is.
Egyaránt érinti mindkét nemet és bármelyik életkorban jelentkezhet.
A más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezőt elsődlegesnek hívjuk.

Elsődleges csontritkulás:

Az elsődleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztésre – a postmenopauzális csontritkulásra – és az idős korban jelentkezö időskori csontritkulásra.

Postmenopauzális csontritkulás, csontritkulás a női változó korban.

A postmenopauzális (azaz “változó kor” utáni) csontritkulás oka az egyik jellegzetes női hormonnak (az ösztrogénnek) a változó korban kialakuló hiánya. Ennek következtében 45-60 éves korban, tehát a “változókor”-ban, a szivacsos csontállomány jelentősen csökken és emiatt a csigolyatörések, elsősorban a csigolyák felső, határoló csontlemeze roppanhat be. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minőségével függ össze.

Időskori csontritkulás:

Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Szintén jellemző a törések megjelenése, mivel itt a szivacsos és a kérgi (hosszú csöves csontokban található) csontállomány is azonos mértékben csökken: csigolya- és combnyaktörések keletkezhetnek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.

Csontritkulási hajlam

A postmenopauzális hormonális változás, az egyik leggyakoribb hajlamosító tényező. Mégis, szerencsére nem minden menopauzába került nőben alakul ki ez az állapot. Vannak olyan hajlamosító, úgynevezett rizikótényezők, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását:

  • családon belüli halmozott előfordulás – tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása
  • dohányzás
  • mértéktelen kávéfogyasztás
  • jelentős mennyiségü alkoholfogyasztás
  • elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
  • mozgásszegény életmód
  • sovány, “könnyű” csontozatú testfelépítés
  • korán bekövetkezett természetes, vagy művi (méh- és petefészekmütét) változó kor
  • más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
  • egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése.

Másodlagos csontritkulás

Egyes mozgásszervi, “reumás” betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.

Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást?

A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és különböző vizsgálatok alapján, az osteoporosis szakrendelés orvosa állapítja meg.
Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség.

Laboratóriumi vizsgálatok

Egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.

Röntgenvizsgálatok

A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhető mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontritkulás, vagy csontveszteség tényleges felderítésére nem alkalmas.

Denzitométer

Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűség-mérő készülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát.
Leggyakoribb mérési helyek a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül
az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével, valamint az azonos korú, nemű csoporttal.
A készülékek röntgensugárzással működnek, elsősorban a rizikótényezőkkel rendelkező emberek csontsűrűségének mérésére használják.

A denzitometer röntgensugárzással működő, modern készülékek, de a sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincről készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% – a. Ebből következik, hogy a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhető – kivételt a terhesek képeznek. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezők alapos feltérképezése alapján.

A csontritkulás kezelése

A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától.
A legsúlyosabb, a csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás. Az elsődleges, a panaszt alig okozó esetekben pedig az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Mindenkire vonatkozik a megelőzés, az étrendi és mozgásterápiás ajánlások.

Mozgásterápia

A rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan – esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különböző gyógytornakazetták irányításával. Legfontosabb a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is.
Az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és az esetleges csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.

Gyógyszeres kezelés:

A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvető csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképződés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fő feladat a rendszeres Calcium bevitel. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek működését csökkenti, másik pedig a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, a normál, vitamindús táplálkozás.
Az elsődleges, postmenopauzális csontritkulás kezelésben a hormonpótlás is megfontolandó, ilyenkor az osteoporosis szakértő és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi a kezelést.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, melyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hőhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülő lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor.

Fontos tanácsok:

A csontritkulásban szenvedő beteg

  1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
  2. sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
  3. óvakodjon az eleséstől; járását – ha szükséges – segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
  4. tornásszon rendszeresen
  5. ússzon rendszeresen
  6. sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
  7. figyeljen oda táplálkozására
  8. nagyobb megterhelés esetén hordjon füzőt
  9. kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
  10. tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.

Segíthet az előrehajolás megakadályozásában a megfelelő magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent.

A csontritkulás megelőzésének alapja a lehető nagyobb csonttömeg elérése, már a gyermekkorban. Későbbiekben, a rendszeres testedzés, táplálkozásnak, valamint a rizikótényezők elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.

  • Szófelhő