A legfontosabb cél a megelőzés, korai diagnózis ill. a megfelelő kezelés (diéta, torna, gyógyszeres kezelés ill. ezek kombinációja). Fontos a rendszeres csontsűrűség-mérés (denzitometria), amely a legfontosabb vizsgálati lehetőség a csontritkulás mértékének meghatározásában..
Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Sokszor előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.
Tünetek
A kezdeti tünet – terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom – annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is a kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.
A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséböl jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.
Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli – pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul. Sokan a nap végére egyre jobban előre görnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik.
A csontritkulás lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is.
A más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezőt elsődlegesnek hívjuk.
Elsődleges csontritkulás:
Az elsődleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztésre – a postmenopauzális csontritkulásra – és az idős korban jelentkezö időskori csontritkulásra.
Postmenopauzális csontritkulás, csontritkulás a női változó korban.
A postmenopauzális (azaz “változó kor” utáni) csontritkulás oka az egyik jellegzetes női hormonnak, az ösztrogénnek a hiánya. Ennek következtében 45-60 éves korban, tehát a szivacsos csontállomány jelentősen csökken és emiatt a csigolyatörések, elsősorban a csigolyák felső, határoló csontlemeze roppanhat be. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minőségével függ össze.
Időskori csontritkulás:
Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Szintén jellemző a törések megjelenése, mivel itt a szivacsos és a kérgi (hosszú csöves csontokban található) csontállomány is azonos mértékben csökken: csigolya- és combnyaktörések keletkezhetnek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.
Csontritkulási hajlam
A postmenopauzális hormonális változás, az egyik leggyakoribb hajlamosító tényező. Mégis, szerencsére nem minden menopauzába került nőben alakul ki ez az állapot. Vannak olyan hajlamosító, úgynevezett rizikótényezők, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását:
- családon belüli halmozott előfordulás – tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása
- dohányzás
- mértéktelen kávéfogyasztás
- jelentős mennyiségü alkoholfogyasztás
- elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
- mozgásszegény életmód
- sovány, “könnyű” csontozatú testfelépítés
- korán bekövetkezett természetes, vagy művi (méh- és petefészekmütét) változó kor
- más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
- egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése.
Másodlagos csontritkulás
Egyes mozgásszervi, “reumás” betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.
Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást?
A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése, csontsűrűség mérés (Densitometria) és különböző laborvizsgálatok alapján, az osteoporosis szakrendelés orvosa állapítja meg.
Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség.
Denzitométer
Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűség-mérő készülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát.
Leggyakoribb mérési helyek a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül
az azonos korú, nemű csoporttal (T-score), valamint az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével (S-score).
A denzitometer röntgensugárzással működő, modern készülékek, de a sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincről készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% – a. Ebből következik, hogy a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhető – kivételt a terhesek képeznek. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezők alapos feltérképezése alapján.
A csontritkulás kezelése
A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától.
A legsúlyosabb, a csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás. Az elsődleges, a panaszt alig okozó esetekben pedig az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Mindenkire vonatkozik a megelőzés, az étrendi és mozgásterápiás ajánlások.
Mozgásterápia
A rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan – esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különböző gyógytornakazetták irányításával. Legfontosabb a naponta, rendszeresen végzett gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is.
Az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és az esetleges csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.
Gyógyszeres kezelés:
A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvető csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképződés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fő feladat a rendszeres D3 vitamin és Calcium bevitel. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek működését csökkenti, másik pedig a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, a normál, vitamindús táplálkozás.
Az elsődleges, postmenopauzális csontritkulás kezelésben a hormonpótlás is megfontolandó, ilyenkor az osteoporosis szakértő és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi a kezelést.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, keringés javító krémek (mint pl. a fekete nadálytő krém) amelyek jól használhatóak a feszülő lágyrészek (izmok) görcseinek enyhítésére.
Fontos tanácsok:
A csontritkulásban szenvedő beteg
- ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
- sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
- óvakodjon az eleséstől; járását – ha szükséges – segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
- tornásszon rendszeresen
- ússzon rendszeresen
- sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
- figyeljen oda táplálkozására
- nagyobb megterhelés esetén hordjon füzőt
- kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
- tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.
Segíthet az előrehajolás megakadályozásában a megfelelő magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent. A csontritkulás megelőzésének alapja a lehető nagyobb csonttömeg elérése, már a gyermekkorban. Későbbiekben, a rendszeres testedzés, táplálkozás, valamint a rizikótényezők elkerülése (kivizsgálása, kezelése) és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.
