A térd megbetegedései közt fiatalkorban többnyire a növekedéskor fellépő térdfájdalom a gyakori, később előfordulhat porcsérülés, szalagszakadás, valamint a kezdődő porc kopás tünetei okozhatnak panaszokat. Ilyenkor, leggyakrabban, a lépcsőn-járás, guggolás, hosszabb egyhelyben ülés válik nehezítetté.
A térdízületi panaszokkal tanácsos ortopédiai szakrendeléshez kell fordulni. Ha a vizsgálat eredményei megkívánják, röntgen-, UH, vagy még inkább MR – vizsgálat végezhető pontos kórkép megállapításhoz.
Meniscus– sérülés, szakadás
A térdízületben lévő porcgyűrű (u.n. meniscus) a combcsont és a lábszárcsont ízületi felszínek görbülete között fennálló különbséget egyenlíti ki, jobb, pontosabb illeszkedést biztosít az ízülethajlítás-nyújtáshoz
A meniscus sérülései spotbaleset, hirtelen fordulás közben, vagy tartós, túlzott igénybevétel következtében keletkezhetnek. Jó példa erre, amikor a talp letapad, az egész test és a térd kifelé fordul, és egyidejűleg a térd behajlik. Meniscus-sérülésre hajlamosító tényezők között meg lehet említeni bizonyos tartós térdeplő foglalkozásokat, mint pl. parkettázó, vagy burkolómunkás, stb. Ilyenkor a térdízület munka közben kényszerhelyzetbe kerül, és a meniscus-porcban degeneráció következik be, ezért egy kisebb baleset is elég ahhoz, hogy meniscus-sérülés keletkezzen. A meniscus szakadása térdfájdalommal, térdduzzanattal, kattogással, elakadással járhat. A meniscus szakadása, hosszútávon az ízületeket borító porc fokozatos feldarálódását, kikopását eredményezheti, ezért műtéti ellátást igényel.
A térd arthroscopiás műtéte során a meniscus szakadásának pontos jellegét felmérve, annak esetleges megvarrása vagy a szakadt részek részleges eltávolítását választhatjuk. A mensicusok varrata csak a szakadások kis részében, főként fiatalokban történt kis kiterjedésű szakadás esetén kivitelezhető. Az arthroscopos meniscus-eltávolitás, az ízület további károsodásának megelőzése érdekében fontos.
A műtétet követően, amikor a fájdalom és duzzanat elmúlt, szükséges egy megfelelő rehabilitációs tornaprogram az ízület eredeti mozgástartományának visszaállításához, a teljes izomerő, a mozgási sebesség és a koordináció elnyeréséhez. Az orvos ezért gyakran javasol gyógytornász felügyelete alatt végzett rehabilitációs tornákat, fokozatos visszatérést a futáshoz, ill. egyéb sportaktivitásokhoz. A műtéttől függően változik, de amennyiben csak részleges meniscus eltávolítás történt, a beteg aznap felkelhet, és aznap vagy másnap hazamehet a kórházból.
Térdszalag-szakadás
A térdet az élet során sok baleset érheti. Ilyenkor a térdszalag és a meniscus sérülése következhet be. A leggyakoribb az elülső kereszt-szalag szakadása. Bizonyos sportokban, pl. síeléskor, ha a léc nem old le, vagy bármely sportban, amikor fordulás közben letapad a láb, vagy elakad, a térdízület kicsavarodhat. Ilyenkor az elülső keresztszalag részlegesen vagy tejesen szakad. A beteg hirtelen hasító fájdalmat érez, és a térd beduzzad.
A járóképesség megmaradhat, de a beteg a földről való elrugaszkodás bizonyos fázisában fájdalmas, instabil panaszokról számol be, a lábát néha leragadtnak érzi.
Az elülső keresztszalag-szakadás kombinálódhat a belső-, ritkábban a külső meniscus szakadásával. Ilyenkor típusos jel a térd forgatásakor jelentkező hirtelen fájdalom, és elakadás. Sokszor a térd egy hajlított rugalmasan kötött tartásban rögzül. Az oldalszalagok teljes szakadása nagy erejű oldalirányú direkt behatásra jöhet létre. Duzzanat, vérömleny, oldalirányú instabilitás alakulhat ki, s az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalom.
A térdsérüléseknél általánosan röntgenfelvétel készül, majd ha az orvos a vizsgálat során indokoltnak találja, akkor MRI-, ritkább esetben ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Ha a szalagszakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak pótlása.
A műtét utáni rehabilitációs és utókezelő gyógytornával helyreállítható a teljes értékű térdízületi működés.
A sportsérülések elkerülhetők a legalább egy hónapos felkészüléssel, edzésekkel és természetesen a bemelegítésekkel. Az évente egyhetes sportok veszélyesek, az egyéves kihagyásoknál a szervezet nem “emlékszik” azonnal a harmonikus mozgásokra, a felelőtlen bátorság rossz tanácsadó lehet.
Térdízületi porckopás
A térdízület ért folyamatos erőbehatás, az elszenvedett apró sérülések, valamint az életkor előrehal adtával alakul ki a porcfelszín pusztulása, kopása – az un. arthrosis – mely az idősebbek mellett egyre fiatalabbakat érintő betegség.
A fő panasz kezdetben a gyulladásos tünetek, mint a duzzadt, meleg, feszülő érzés. Fokozatosan kattogás, fájdalmas sercegésérezés jelentkezik mozgás közben. A fájdalom miatt a beteg a végtagját kíméli, ezért a combizomzat elsorvad. A krónikus szalagelégtelenség és az ízületi porc kopása, majd későbbi hiánya következtében a szalagok kevésbé tartanak, a térd “lötyögőssé” válik.
Porcépítés
Az utóbbi években kiemelkedően jó hatásfokú a „porcépítő” kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.
Szervezetünk folyékony szövetéenek, a vérnek az egyik alkotórésze, a thrombocytak képesek biologiai uton a porc másodlagos regenerációját elősegíteni. //ugrás a PRP sajátvér szekcióhoz// A sajátvér levételét követően ultracentrifugában, speciális minilaborban készíthető el a thrombocyta sűritmény, amelyet az izületbe juttatunk. A terhelhetőség és funkció javulása hetekkel később lesz észlelhető. Egyszeri kezeléssel tartós eredményesség érhető el. Gyógytorna javítja az eredményeket.
A másik lehetőség a sérült, megkopott izületi felszínek kezelésére, a viscosuplementáció. A viscosuplement (hyaluron) készítményekkel tudjuk elősegíteni a sérült porcfelszín könnyebb, súrlódás nélküli elmozdulását. Az ízületbe juttatott injekció, egyrészt megkönnyíti a felszínek egymáson elmozdulását (un. „kenő” funkció), másrészt elősegíti a porcállomány viz-megkötő kapacitás, s így a terhelhetőség javulását. A koncentrált készítmények hosszú időre panaszmentességet eredményezhetnek.
Természetesen nagyok sokféle porcjavító készítmény áll rendelkezésre, tableta formájában. Ezen kezelés lényege, hogy valóban bizonyított hatékonyságú készitményt használjunk, s kúra szerűen, azaz három hónapig folyamatos szedés ajánlott.
Amennyiben a porcpusztulás mély, de körülírt, kis területet érint, akkor saját porcos-csontos blokk átültetés is kivitelezhető (un. „Mozaik-plastica”), műtéti úton. Az átültetett porc tökéletes beépüléséhez azonban fontos a tehermentesítés és gyógytorna utókezelés betartása.
Az izfelszín porcborítéka, ha teljesen lekopott, elpusztult, akkor protézis beültetéssel pótolhatjuk azt // Ugráss a Térdízületi porckopás, térdprotézis fejezethez/ . Ennek több fajtája létezik. A térdízületben a porckopás leggyakrabban a belső oldalon kezdődik. Megfelelő időben felismerve elegendő lehet csak az elkopott belső felszín pótlása, az un. unycondylaer protézissel. Ha azonban a porcfelszín mindkét oldalon elpusztultak, akkor a teljes térdfelszínt pótló, ún. totál térdprotézis beültetés a megfelelő megoldás. A műtét utáni 4-8 hét lábadozási idő elegendő arra, hogy az utasításoknak megfelelő utókezelés és gyógytorna visszasegítse a beteget a teljes életvitelbe.
Fiatalkori térdízület-betegségek
Serdülőkorban gyakoriak a bizonytalan térdfájdalmakkal járó panaszok. Ilyenkor általában a térdízület a lábszárcsont felöl, vagy a térdkalács mögött válik panaszossá, mely terhelésre fokozódik. Ezek a növekedéssel összefüggő fájdalmak többnyire ártalmatlanok, de az egyéb elváltozások kizárása szakorvos feladata. A térdízületi fájdalom oka lehet egyszerű lúdtalp, melynek kezelésével a fájdalom is megszűnhet.
A térdízület illetve a teljes alsó-végtag szögeltéréseinek (X-, O-láb) hátterében alkati, vagy másodlagos okok is állhatnak. Nehezen befolyásolhatók, azonban ha extrém mértékű az eltérés, akkor műtét szükséges a felnőttkori, korai ízületi kopások elkerülése érdekében.
A térdnek több ifjúkori szindrómája különböztethető meg, amelyek közt a leggyakoribb, a nem fertőzéses eredetű csontelhalás, ún. aszeptikus csont-nekrózisok csoportjába tartozó Osgood – Schlatter-syndroma. Ilyenkor a lábszárcsont térdkalács alatti szakaszán lévő előrenéző csontgumó (a térdfeszítő izmok inainak egyik tapadási pontja) elválik alapjától (melyhez addig csontosan nem rögzült), és megterheléskor kellemetlen panaszokat okoz. Kezelésében számos konzervatív megoldás létezik, de nem nagyméretű a műtéti megoldás is szóba jöhet.
Gyermek- és fiatal felnőttkorban egy rossz mozdulatnál, sportoláskor észlelhető először a nem traumás, hanem alkati térdkalács-ficam, mely az évek során többször ismétlődhet. Ilyenkor egy hirtelen fájdalomra a térdkalács kiugrik, ami látható, kézzel is tapintható. Előfordul, hogy magától helyére ugrik, amennyiben azonban ficamodott helyzetben marad, a térd egy fájdalmas, kissé hajlított kényszertartásban rögzül. A térd e betegsége alkati adottságra vezethető vissza. A térdkalács a láb hajlításakor egy anatómiailag kijelölt úton mozog. Amennyiben ezen a pályán eltérések vannak, vagy a térdkalácsot tartó szalagok lazák, illetve más irányba húzzák a térdkalácsot, akkor az kiugrik normál helyzetéből, azaz kificamodik. Az első ficamnál általában a helyretétel után, nyugalomba helyezés és 1-2 hetes gipszrögzítés válik szükségessé. Ezt követően a combfeszítő izmokat erősítő szigorú gyógytornát kell végezni, hiszen ezek azok az izmok, melyek a térdkalácsot a helyén tartják.
Ha a ficam többször ismétlődik, akkor a térdkalács belső felszínét borító, valamint a szomszédos porcok egyaránt sérülhetnek. Ekkor a hosszantartó, izomzatot sorvasztó rögzítés helyett célszerűbb lehet az elváltozást kiváltó fő eltérés műtéti megoldása.
A térdbetegségek megelőzése
A térdízületünk igen sérülékeny. A betegségek megelőzésében két fontos tényező: a testsúlykontroll és a térdkörüli izomzat edzése. Előbbi egyértelműen azt jelenti, hogy a fokozott terhelés kerülésével, csökken az ízületi porc terhelése, kopási rizikója. A combizomzat megfelelő kondicionálása, a rendszeres testmozgás, az egészséges csont és porcvédő életmód a betegség megjelenését megelőzheti.
