VÁLLFÁJDALMAK

Testünk ízületei közül a vállízület rendelkezik a legnagyobb mozgásterjedelemmel. Ez az igen széles mozgástartomány a váll gömbízület-jellegének, valamint annak köszönhető, hogy ez az ízület egy mozgó csontos alaphoz, a lapockához kapcsolódik. A vállfájdalmak gyakoriságának az az oka, hogy az izület nagyon sérülékeny. A váll tartósan és erősen igénybe vett izületünk, kisebb baleseteknél, vagy rossz mozdulatoknál könnyen megsérülhet. A váll sokkal kisebb terhelésnek van kitéve, mint a térd- és a csípőizület. Éppen ezért itt viszonylag ritka a kopás, az artrózis.

A vállfájásnak rengeteg oka lehet: a fájdalom származási helye lehet az ízületi tok, az inak vagy maguk a csontok is. Nyaki arthritis is állhat a háttérben, ha a fájdalom, akkor tapasztalható, ha elforgatjuk vagy megdöntjük a nyakunkat. Azonban ha akkor érzünk fájdalmat, amikor úgy forgatjuk a vállunkat, hogy a kezünket a fejre tesszük, leengedjük az oldalunk mellett és vissza fel a lapockák irányába, akkor sokkal valószínűbb, hogy a probléma a vállízületben van.

Bursitis: a vállkörnyéki lágy részek elváltozása. Ezt a gyulladásos folyamatot gyulladáscsökkentőkkel, egyszerű gyakorlatokkal, valamin erősebb fájdalom esetén jegeléssel kezelhetjük.

A vállfájdalom gyakoribb okai között találjuk az ízületet körülvevő izmok szakadását. Ezek lehetnek kisebb beszakadások, súlyos esetben az izom valóban el is szakadhat. Ez általában trauma, esés következményeként szokott előfordulni. Ha az izom teljesen elszakadt vagy leszakadt a csontról, operálni kell, az enyhébb sérülések maguktól gyógyulnak egy idő után. A váll- és karfájdalom hátterében legtöbbször nem a nyakcsigolyák degeneratív, hanem funkcionális zavarai állnak, azaz: izomfeszülés a nyak hátsó részén. A váll- és karfájdalom már a nyaknál elkezdődhet. Itt lépnek ki a gerincvelőből a vállat és az egész felső végtagot, de részben a mellkasi és hasi zsigereket is beidegző ideggyökök.

A vállízület sérülései, megbetegedései két fő csoportra oszthatók:

A vállízületen belüli elváltozások:

A felkarfej és ízvápa porcfelszínének sérülése, vagy kopásos károsodása, esetleges porcelválással, szabad ízületi testtel.
Az instabilitást okozó rostos-porcos perem és a szalagrendszer sérülései.

A vállízületen kívüli elváltozások:

A vállcsúcsi nyúlvány és a beforgató izomcsoport által alkotott “ízület” karemelési nehézséget, fájdalmat, vagy teljes felemelési képtelenséget okozó megbetegedései.
A felkarfejet és így a vállízületet felülről borító beforgató izmok inas lemezének fájdalmát, kattanást, vagy recsegést okozó részleges, vagy teljes karemelési nehézséggel járó szakadását.
A vállcsúcsi nyúlvány alsó felszínének térszűkítő csontkinövése.
A résben elhelyezkedő nyálkatömlő megbetegedése, krónikus vagy heveny gyulladása, sérülés miatti bevérzése.

  • Szófelhő