A megelőzéseknek különböző szintjei vannak:
Elsődleges megelőzés: a mozgás szeretetének és a helyes mozgáskultúra kialakítása, a tartási rendellenességek a gerincferdülés, a láb statikai eltérését megakadályozó torna végzése óvodában, iskolában, a testmozgás, rendszeres sportolás, helyes életvitelre hangolás támogatása.
Másodlagos megelőzés: a szűrés.
Az első mozgásszervi szűrővizsgálat újszülött korban történik. A csípők vizsgálata mellett a lábak, a gerinc, a felső végtag rendellenességeinek felismerése. A deformitások korai felismerése és korai kezelése jó eredményt hozhat.
Hat hetes kor körül megismételjük a vizsgálatokat. Vannak rendellenességek, melyek erre az időszakra válnak nyilvánvalóvá, pl. torticollis (ferde nyaktartás). Természetesen a szülő és a háziorvos is észlelhet elváltozást, s ekkor akár előbb is megtörténhet a „hat hetes” vizsgálat. Fontos szerepe van ebben az életkorban a védőnőknek is, hiszen rengeteg hasznos tanáccsal láthatják el a szülőket mind a fektetéssel, mind a mozgásokkal, mozgatásokkal kapcsolatosan.
Négyhónaposan kontroll vizsgálat történik. Ekkor ismét a teljes mozgásszervi átvizsgálásra kerül sor. Kikérdezzük a szülőt, hogy halad a csecsemő mozgásfejlődése. Vannak bizonyos idegrendszeri betegségek, melyek már ebben az életkorban kezdenek tünetet okozni. Ilyen betegség gyanújakor szakemberhez irányítjuk a beteget, hogy minél előbb megkezdődhessen a speciális kezelés.
Egy éves kor körül, helyesebben az önálló járáskor különböző lábtartási rendellenességek, tengely deformitások (X-térd, O-láb), infantilis scoliosis (gerincferdülés) felismerése történhet. A gerinc oldalirányú görbületei kórosak, melyet gerincferdülésnek vagy scoliosisnak nevezünk. A korai tünetek lehetnek pl, hogy a törzskar háromszög nem egyforma, a medence-lebillenése, váll aszimmetria, előrehajláskor a mellkas deformitása. Gyógytornát, súlyosabb esetekben fűzőt javaslunk.
Három-ötéves korban szükséges a lúdtalp, gerincferdülés kiszűrése, esetleges gondozásba vétel. Csípőtáji panaszok hátterének tisztázása (M. Perthes).
A Perthes-kór, olyan csípőt érintő elváltozás, ami eleinte terhelésre jelentkező, majd múló combfájdalommal, kímélő jellegű sántítással, minimális ízületi mozgásbeszűküléssel jár.
Oka a combcsont fejének csontosodási zavara, melyet a combcsont fejének vérellátási zavara idézhet elő. A betegséget időben felismerve és kezelve a súlyos szövődmények kiküszöbölhetők lehetnek.
A lúdtalp, más néven boka-harántsüllyedés bármely életkorban előfordulhat. Enyhétől a súlyos, a járást is nagymértékben befolyásoló elváltozások is létezhetnek.
Csecsemőkorban, vagy még éppen járni kezdő gyermeknél a hosszboltozat hiánya még nem kóros, ez a normális. A járás során, az aktív izommunka segítségével alakul a boltozat, a megterhelés hatására a talpi zsírpárna eltűnik. Ha két-három éves gyermeknél a sarokcsont felső része és a boka befelé fordult helyzetben van, ez a későbbi lúdtalp kialakulásához vezethet. A sarokcsont minimális befelé fordulása még nem kóros, mert a járás kezdetén a sarok belső része érinti a talajt. Lábtornát és úgy nevezett jó kérgű, hátul zárt cipőviselést ajánlunk.
Iskola kezdéskor a tartási rendellenességek, gerincferdülés, lúdtalp felismerése, kezelése.
Tíz-tizenkét éves korban gerincefedülés, M. Scheuermann, lúdtalp kiszűrése, esetleges gondozásba vétel jelenthet gondot.
M. Scheuermann serdülő kor kezdetén jelentkező csigolya csontosodási zavar. Jellemző tünete a domború hát, előrehajlási nehezítettség, váll kötöttség. Rendszerint gyógytornával, esetleg fűzővel nyomtalanul gyógyítható.
Tizenhárom-tizennégy éves korban pályaválasztási szempontoknak megfelelő vizsgálat javasolt.
Szoros ortopédiai gondozás, nyomon követés szükséges azoknál a csecsemőknél, gyermekeknél, akiknél a csípőficam, a csípőízület fejletlensége, gerincferdülés, egyéb ortopédiai fejlődési rendellenességek családi halmozódást mutatnak. Terhelő szüléskörüli kórelőzmény, egyéb, nem ortopédiai fejlődési rendellenességek, csont, – izom, és-idegrendszeri betegségek, obezitás (korai elhízás) esetén is gyakrabban kontrolláljuk a betegeket.
Harmadlagos megelőzés, kiemelt gondozás
Célja, a már kialakult betegségek, deformitások lehetséges korrekciója, illetve a visszafordíthatatlan állapotok, a felnőttkorra átnyúló károsodások megakadályozása.
Szoros, speciális ortopédiai szakgondozást igényel a Pavlik-kengyel kezelés, a fűzőviselés stb.
A kiemelt gondozás feladatai közé tartozik a gyakori (3 havonkénti) ellenőrzés, a külön regisztráció és adatnyilvántartás, a különböző tevékenységek összehangolása (gyógytestnevelő, gyógytornász, testnevelőtanár, pszichologus).
Az ortopéd szakorvos feladata a kezelés, a gondozásba vétel, szoros kapcsolattartás a szülőkkel, gyermekorvossal.